Szupi

2012.12.23.

Vettem nagyon szép szalagokat, hogy majd masnikat fogok belőle csinálni karácsonyfa dísznek, előtte azért kicsit elszórakoztam Szupival. :D Egész jól tűrte, hogy masnit kötök a nyakába és mindenféle irányba rakosgatom a pofiját.

Itt már eléggé haggyál kedve volt, úgyhogy abba is hagytuk. :D

2012.12.01.

Tegnap délután úgy döntöttem, hogy ma beviszem Szupit dolgozni. :D Elvégre szomati munkanap lesz, alig van bent valaki és már sokan egyébként is szabin vannak. Rajtunk kívül már mindenki bevitte a kutyáját, így most rajtam a sor. :D Katival (kolléganőm) beszéltünk már róla, hogy egyszer én is vihetném Szup-Szupit dolgozni, de most pont nem beszéltünk róla, úgyhogy csak reménykedtem, hogy ő nem hozza a nagy kutyusát. :-D 

Reggel felkeltem, elkészültem és Szupi nagy csodálkozására, mikor már azt hitte, hogy most akkor megyek is el, vettem a pórázát és őt is összepakoltam és beraktam a kocsiba. :)) Nagyon örült neki, mikor meglátta, hogy ő is jön és megyünk valahova. Az út sima volt, de a végén csaknem bírta a sok kanyart, volt egy "kisvuk" a hordozkában, de nem vészes. Ügyesen kiszállt a kocsiból, pórázt kapott és felmentünk a lifttel. Majdnem nekiment az üveg bejárati ajtónak, de még idejében szóltam neki. Bent aztán mindenkinek nagyon örültünk és sajnos ugráltunk is mindenkire.

Mikor Kati beért és meglátta Szupit, mondta is, hogy pont arra gondolt, ma behozhatnám, csak már nem beszéltük meg este. :D Szóval ügyes vagyok! El is vesztettem Szupit egy időre, mert elkóborolt Katival az ő szobájukba, aztán kis idő múlva már épp a keresésére akartam indulni, mikor megjelent az ajtóban. Mint később kiderült Katiéknál volt és kapott egy fél karika szalámit a reggelijéből. :D Na ezért nem hiányoztam neki! A kutyafáját!!! :-)

Egész jól elvolt a szobánkban, néha odament 1-2 emberhez, aki evett vmit és szépen leült elé, hogy hátha kap vmit. Aztán mikor nem kapott, akkor ment tovább. Nem volt vmi jólnevelt kutya, de rosszabbra számítottam. :D Mikor a folyosón ment el valaki, akkor is odaszaladt hozzá, simit csikart ki, aki nagyon szimpi volt, annak "pocaksimi" is volt.

Mikor már nem volt olyan érdekes az iroda, akkor a lábamhoz lefeküdt és aludt. Felhoztam neki a házikóját, de csak késő délután feküdt bele.

Valamikor délután egyik kolléganőm bejön a szobába, majd a következő megjegyzést teszi: "Mintha egy kisebb tócsát láttam volna a fiú wc előtt, de gondolom nem ők voltak. :D" Hopppá, ez csakis Szup-Szupi lehetett. :-(( Már pont le akartam vinni kicsit, de még volt 1 dolog, amit be akartam fejezni, de nem kellett volna. Gyorsan felmostam a bizonyítékot, és leszaladtunk kicsit mászkálni. :D

Fél4 felé már annyira fáradt volt Szupi, hogy bármilyen nagyobb zajra ugatva kirohant a szobából. Mikor jöttek takarítani és a nőci húzta azt a kis takarítókocsit és elég hangosan nyikorgott a kereke, akkor Szup - Szupi olyan hangosan ugatott és olyan elánnal futott ki a folyosóra, hogy kénytelen voltam utánaeredni, nehogy megijedjen a nő. :) Kicsit meglepődött, hogy mit keres itt egy kutyus, de Szupi barátságos volt vele, úgyhogy nem volt gond.

Mikor már tényleg mindenkit megugatott, akkor eldöntöttem, hogy hazaindulunk. Nagy lázba jött mikor elkezdtem pakolászni és nagy boldogan indultunk haza. Ennyi elég volt mára a munkából. :) A hazautat szerintem végig aludta és otthon is csak lefeküdt és már azonnal aludt is. :) Ha kicsit is felébredt és felnézedt, hogy mi van, akkor is rögtön visszatette a fejét és aludt is.

2012.11.26.

Mikor Szupi kicsi volt, és otthon voltam vele kb 3 hetet, akkor nagyon jól érezte magát. Aztán eljött az az idő, mikor elkezdtem dolgozni és ő otthon maradt egyedül. Eleinte nem viselte olyan jól, de hamar megszokta. Mindig siettem és most is sietek haza hozzá, reggel pedig elmondom neki, hogy korán vagy kicsit később jövök-e. :D Olyan értelmesen néz, olyan mintha értené. Aztán mikor elkezdem a cipőmet húzni, akkor előjön a "szomorú kutyafej" nézése. Ilyenkor mindig kicsit sajnáltatja magát, aztán megsimogatom a fejét, kicsit örül és lefekszik a helyére. :)

Most nem találok "szomorú kutyafej" képet, de keresek! :D

Szokott olyat, hogy a szomorú kutyafej után (amit ülve szokott csinálni) lefekszik a kis helyére és olyankor is szomorúan néz, de már inkább beletörődve. Itt már csak olyan "szegény én" feje van. :-) Egyébként meg úgy néz ki, mint egy sünike a fűben lapulva. :D

Aztán van az a nézés, amikor kicsit azt hiszi, hogy nem megyek el dolgozni mégsem és akkor meg miért zártam be, engedjem már ki. Ez csak akkor van, ha nem találom a telefonom pl. és reggel keresem, még vacakolok kicsit indulás előtt.

Mostanában, mióta a konyhában lent is üveg van az ajtóban, már egyáltalán nem érdekli, hogy mi van velem. Nem jön oda, mikor öltözöm és nem sajnáltatja magát, hogy ittmarad. Egyszerűen otthagy és megy mozizni az ajtó elé! :D Rájött, hogy az milyen érdekes és ki tud nézni az ajtón, így mikor indulok, akkor megy is oda rögtön. Úgy kell néha visszacsalogatni, mikor meg akarom simogatni a buksiját.

Itt meg csak olyan értelmesen nézett.

2012.11.18.

Mikor már elvonultak a munkások, a macskosz kezdett megbarátkozni az új helyzettel. Igen rosszul érintette (szó szerint), hogy nem volt ablakpárkányunk a felújítás elején, mert 1-2 alkalommal megpróbált felugrani a nemlétező párkányra. Szegénykém... Tibi látta is egyszer, mikor megjelenik a macska feje az ablakban, aztán meg leesik nagy csodálkozva. Szupi miatt is voltak ilyen alkalmak, mikor kicsit meg akarta kergetni a macskát, az meg menekülés közben hirtelen elfelejtette, hogy nincs párkány és megpróbált felugrani. :)) Szupit nemis érintette meg igazán a felújítás, csak inkább mi szívunk amiatt, hogy nincs terasz fedés sem mostmár és így ha kicsit is esős az idő, akkor fürdetni kell Szupit ha kiengedjük a teraszra. :(

Szupinak vettem egy újfajta fogtisztító rágcsát és ez azért jobb, mert nem fél perc alatt falja fel, hanem tényleg elrágódik rajta pár percet. :D Mivel pont az új ajtó előtt kezdte, én meg lefotóztam! :D

Macskosz meg hétvégén, mikor próbáltam valamiféle rendet rakni a szobában, odafeküdt a mostmár a szigetelés után létező párkányra és ott aludt. Pedig nemis süt oda a nap, csak max reggel.

Aztán meg kicsit bohóckodtam is vele, mikor felébredt.

2012.11.09.

Szupi már egészen kicsi kora óta meg tudja mutatni, hogy mit szeretne, ha felteszem neki a "bűvös" kérdést: "Mit szeretnél?, mutatsd meg!" Mikor elhangzik ez a mondat, akkor boldogan szalad arra, amit szeretne és nézi, hogy megyek-e utána. :D Általában olyan szokott lenni, hogy ki akar menni, vagy éhes, de volt már olyan is, hogy szomjas volt és azt mutatta, hogy vigyek neki vizet a fürdőszobából. :D

Olyan értelmes képet vág olyankor, mikor megkérdezem, mit szeretne és annyira megörül, mikor megkérdezem és megyek is utána, hogy megmutathassa. Sikerült néhány kép erejéig lekapni ezt a jelenetet, de egyszer ha sikerül, akkor le is videozom majd.

Itt kérdeztem meg, hogy mi a helyzet, és megrázta magát, hogy akkor mindent bele, menjünk. :D

Ez a végre megkérdezte, hurrá, wuf-wuf pofija... :D

Ez már a gyere, mozdulj már pofi.

Itt már néz hátra, hogy jövök-e.

2012. október - november

Nagy dologba fogtunk, mert muszály volt. Ablakok cseréje és szigetelés. Ez azzal jár, hogy összecsomagoltuk a szobákat, konyhát és minden helyiséget és le is fóliáztuk. Szupi nagyon csodálkozott, hogy miért borítjuk be a padlót teljesen és borogatjuk össze a bútorokat mindenhol. De mint mindig, most is csak a játékot látta meg benne, ugyanis guggolva vagy ülve csináltam a ragasztásokat és Szupi jött is rögtön "fúrni" meg bohóckodni. :-D

A kis cuccai mindig össze-vissza voltak pakolva, de nem szólt soha semmit. Kis aranyos volt végig.

Le volt fóliázva a konyha is pl. és csak a fólia mögé bújkálva tudtunk bármit csinálni a konyhában. Szupi nagyon imádta a bújkálást. 1x-2x megemeltem neki a fóliát, hogy átmehessen egyik oldalról a másikba, de aztán már csak azt láttam, hogy csukott szemmel megy neki a fóliának és fúrja be a fejét, hogy egyszercsak átérjen. És egyébként az esetek többségében sikerült is neki, csak akkor nem, ha már eleve rálépett arra a részre, ami alatt kellett volna átbújni. :-) :-) Nevetve figyeltük, milyen kis bátor, aztán ha nem ment, akkor segítettünk neki!

Az esti szokásos tévézésünk is veszélyben forgott, de kitaláltam, hogy mivel a földszinten minden fel volt borogatva és nem lehetett sehova leülni, ezért fent tévézünk. Megsajnáltam Szup-Szupit és úgy döntöttem, hogy ameddig felfordulás van, addig megengedem neki, hogy feljöjjön a fenti nappaliba és ott ellehet velünk. Először nem akart feljönni, pedig mondtam, hogy jöhet, meg bíztattam, győzködtem. Kellett egy 10 perc, mire elhitte, hogy feljöhet és nem lesz kikapás. :-D Aztán már szinte nemis kellett szólni, csak inteni vagy a szememmel inteni és már boldogan szaladt is fel. :D Mindig ő ért fel először és egész ügyesen szedte a kis tappancsait. Volt pár alkalom, hogy benézte és akkor olyan szétesős módon elterült az egyik lépcsőfokon. :-D Aztán mintha mise történt volna, ment tovább.

Ejtőzés és "pocaksimi" fent:

Van egy video arról, amikor már nagyonis rutinosan ment a lépcsőzés. :)

Voltak olyan napok, hogy otthon kellett maradnom és otthonról dolgoztam. Ilyenkor a fólia mögött lévő kanapén ültem, ölemben a laptoppal, Szupi meg hol mellettem ült vagy feküdt, hol pedig a kanapé elé letett házikójában. :-D

Egy tuti kis aranyos kép, mikor Szupi már teljesen elfáradt és nem törődött semmivel, csak aludt. :D

Az új ablakokon át füleltem le Szupit, kicsit a szél is fújt szerintem. Mindenesetre vicces képek születtek. Az elsőn olyan mintha nemis ő lenne:

A macskosszal is volt egy kis bohóckodás :-D :

Foylamatosan elég nagy volt a por a lakásban, ami Szupit nem, de engem annál inkább zavart. Folyton mancsnyomokat hagyott a nadrágomon. :-D

Mikor vége lett az őrületnek, akkor szépen lassan minden visszakerült a helyére. Mikor a lenti nappaliban is mindent visszarendeztünk, akkor már lent tévéztünk és ott voltunk lefekvésig. Sejtettem, hogy nem lesz egyszerű visszaszokatni Szupit, hogy megint nem jöhet fel, de az én kis nagyon okos kis kutyulim minden várakozást felülmúlva magától rájött arra, hogy mostmár megint minden a régi, tehát az emeletre nem felmenős szabály is megint érvényben van. :-D Olyan kis ügyes, egyszer nem akart feljönni utánam és ezáltal nemis kellett soha rászólni, hogy ne jöjjön fel.

A macskosz egy fokkal jobban viselte a felújítást, amikor már nem zajongtak nagyon a munkások és lehetett mászkálni az álványon. :D Előszeretettel jött velem, mikor megörökítettem a felújítás fázisait.

2012.09.02.

Szupit rászokattam egy elég fura dologra. :-D

Már a legelején odafigyeltünk arra, hogy semmit ne adjunk Szupinak abból, amit mi eszünk. Étkezőasztalnál se és máskor se. Mivel kutyából van ő is, ezért még az elején próbálkozott, jött, meg ilyenek, de mivel nem kapott semmit, lefeküdt a lábunkhoz és nyugton volt. Soha nem ugatott, nyüszögött, hogy adjunk neki belőle. Egy dolgot tanult meg, hogy ha szeretne valamit kapni, akkor mindenképpen le kell ülnie. Ezt magától kötötte össze szerintem, mert először megtanítottam arra, hogy mikor kaját kap, előtte le kell ülnie és csak akkor kapja meg. Nincs ugrálás, meg kezemből tál kilökés, nyomulás a kajára. :-) Ez jó dolognak bizonyult. Mondjuk akkor se kap a miénkből, ha leül, de akkor is az a minimum.

Szóval később egy dolgot mégis megengedtem neki, nevezetesen azt, hogy ha joghurtot eszek, akkor a fedelét lenyalogathatja és a végén, mikor végeztem, akkor meg kinyalogathatja a joghurtos dobozt. :) Olyan aranyos, nagy elánnal szokta nyalogatni még akkor is ha alig van valami a dobozban.

Volt már arra is példa, hogy befejeztem a joghurt evést, de beszélgettem vagy tévéztem még és nem adtam oda azonnal Szupinak, akkor megbökött vagy elkezdett topogni, hogy adjam oda neki, mert az már az övé. :-)

Kisebb doboz esetén csak az orrát dugja be teljesen, de ha nagyobb joghurtos doboz van, akkor teljesen eltűnik benne az orra, meg a szeme is. :D Nagyon jópofa ahogy nyalogatja. Teljesen átszellemül és csak a feladatra koncentrál. :)

Miután végzett, akkor meg azt figyeltem meg, hogy "mosdik" kicsit, a melső mancsait megnyalogatja párszor. Nem tudom, hogy szoktak e ilyet csinálni a kutyák, nekem kicsit fura, de betudtuk annak, hogy mivel együtt nőttek fel a cicával, így lehet, hogy tőle leste el, hogy kaja után mosdani kell. :-D

Itt egy video egy kisebb dobozzal:

Sikerült 1-2 fotót csinálni amint egy nagyobb dobozt kap:

És itt egy mosakodós video is:

2012.08.31.

Céges szervezésben elmentünk augusztus végén paintballozni egy Dunakeszin lévő pályára. Előző nap Katival, a kolléganőmmel megbeszéltük, hogy ha lehet, akkor viszünk kutyákat, mert úgysem tervezzük, hogy paintballozni fogunk. Megkérdeztük és mondták, hogy persze, lehet vinni. :D

Szupival másnap elindultunk megkeresni a telephelyet, elsőre nem sikerült megtalálni, de a többiek buszával találkoztunk és követtük. Nagyon tuti kis bekerített pálya volt, úgyhogy azonnal szabadon mertem engedni Szupit. Mikor a kollégák is kiszálltak a buszból, akkor odarohangált mindenkihez, ugrált is meg volt pocaksimi is. :-) A kollégák persze viccelődtek, hogy akkor a kutya lesz a célpont? Meg kérdezték, hogy milyen színeket kérek a kutyára! :D

Mikor megjöttek Katiék Castorral, akkor kicsit visszafogtam Szupit, mert egy meglehetősen nagy marmagassággal rendelkező kutyáról van szó. :)) Megszagolgatták egymást és Szupi rögtön játszott volna vele, meg ugrált rá, de Castornak nem volt nagy kedve. Inkább körberohangálta a terepet, Szupi meg követte. :))

Mikor a többiek megkapták a ruhát meg a cuccokat és elkezdődött a lövöldözés, Szupi majdnem beszaladt, de inkább szerencsére csak ugatta. Érdekes volt figyelni a többieket, ahogy lövöldöznek és aztán sorban jönnek ki a kiesettek. :) Szupi az elején még lelkes volt és fogadta a kiesőket, de később jobban érdekelte a sülő hús illata. :D Nagyon népszerű is lett a grill mellett, és néha esett le neki ez-az. :-P A nap vége felé már elég fáradt volt, úgyhogy csak feküdt egy helyben.

Szupi a kollégák lába alatt.

Castor botozik :)

A nap végén, mikor végre hazaértünk, Szupi teljesen kész volt. Már a kocsiban is csak feküdt egész úton hazafelé, otthon meg aztán mint akit "leütöttek" úgy aludt. :D Kaja egyáltalán nem kellett neki, mert annyit kapott, hogy a végén már rá is kellett szólni mindenkire, mert csak adták volna neki, míg el nem fogy. :(( Mondjuk nem a kollégák, hanem inkább a grillsütősök.

Jó napunk volt! Szupi egész jól szót is fogadott, mindig odajött, mikor szóltam neki, meg ottmaradt, mikor azt mondtam. Büszke voltam rá, elbűvölt mindenkit. :D

2012.06.19.

Voltunk fodrászkodni és bár nem most volt, de megtaláltam a képeket és nagyon jó előtte, utána képek születtek, úgyhogy gondoltam felrakom. :)

2012.08.11.

Megbeszéltünk egy találkát Évivel (a másik Westie tulajdonossal), hogy legalább megmutatjuk egymásnak a kutyusokat, hogy mennyire jönnek ki egymással. Úgy beszéltük meg, hogy hozzájuk megyünk, ők is családi házban laknak. Felkerekedtünk hát és megkerestük a megadott címet. :-)) Mikor kiszálltunk az autóból, a kerítés túloldalán már nagy nyüszögés volt, Nedi mindenképp meg akarta ismerni Szupit. :-)) Bementünk a kapun és összeengedtük a kutyákat, nem volt gond. :D Szagolgatták egymást, meg bohóckodtak kicsit, aztán kiültünk a teraszra és beszélgetés közben onnan figyeltük őket. Évi mondta Nedinek a teraszon, hogy "Na, menj és vezesd körbe a vendéget!" és Nedi - mintha értette volna - megindult a teraszlépcsőn lefelé és kérdőn nézett Szupi felé, hogy akkor jössz vagy nem? :-D Szupinak nem kellett sokáig könyörögni, elindult és tényleg körbeszaladgálták a kertet és a medence széléhez is odamentek. Először megijedtem, hogy bele fog esni, de végülis egyrészt nem esett bele, másrészt pedig nem lesz baja, úszni csak tud, legfeljebb vizes lesz. :-) Olyan kis helyesek voltak, szaladgáltak az udvaron, feljöttek a lépcsőn a teraszra, vissza. Szupi folyton Nedi "fenekében" volt, majdnem szó szerint. Fura volt neki, gondolom, hogy másmilyen szaga van, vagy csak keveset találkozik más kutyával?! Megállás nélkül játszottak, szerintem 1 órán át meg se álltak. Egyszer lefeküdtek kicsit pihizni, de aztán hallottak valamit és megint felpattantak és mentek is le a teraszra. Egyszercsak megjött Évi férje és ivott egy kávét és mesélte, hogy az a szokás, hogy Nedi kap a tejszínhabból egy kiskanálnyit a földre. Szupinak is engedélyeztem egy kiskanálnyit és mikor meglátta a kiskanalat és azt, hogy felé lendül, akkor azonnal leült és "vigyázba" vágta magát. :) Olyan kis szófogadó volt.

Nedi nyomában

Nedi

Autóban hazafelé

2012.08.10.

Sokat gondolkoztam azon, hogy most vegyek Szupinak hámot vagy ne. Annak idején mikor még csak készültünk arra, hogy Szup-Szupit elhozzuk, akkor azt tanácsolták több üzletben is, hogy kölyök kutyának semmiképp ne vegyünk hámot, mert még fejlődés alatt van a csontozata és nehogy elhúzza a hám. 

Most hogy már felnőtt kutyusok vagyunk, megint elgondolkoztam azon, hogy kéne egy hám. :-)) Bementem megint 1-2 helyre, hogy szétnézzek kicsit, aztán azt mondták az eladók, hogy az a legjobb, ha beviszem Szupit is, mert akkor fel is lehet rá próbálni és tuti jó méretet veszek. így történt hát, hogy 2 hete szombaton úgy döntöttem, elmegyünk hámot venni. Felkerekedtünk és bementünk az egyik üzletbe. Szupi nagyon jól érezte magát a sok sok kaja meg finomságok között. :-D Megnéztük a választékot és még segítséget is kaptunk, de a végén mégis hám nélkül hagytuk el a boltot. :-(( Nem volt szimpi az eladó sem, meg nemis volt olyan hám, amit akartam és kinéztem korábban. Az eladó egyébként most is azt mondta, hogy ne vegyek neki hámot, de nem volt semmi értelmes magyarázata.

2 hét múlva megint ott motoszkált a fejemben a gondolat, hogy kellene Szup-Szupinak venni egy hámot. :-)) Most viszont úgy döntöttem, hogy nem kérem ki csak egy kutyás ismerős véleményét és elmegyek hámot venni. Az ismerős azt mondta, hogy nyugodtan vegyek neki, nem fog ártani. Elmentem és végülis eldöntöttem, hogyha lesz olyan ami tetszik, akkor megveszem, ha nem akkor meg így jártam. :-)) Most is volt segítőkész eladó, de mivel úgy mentem oda hozzá, hogy ebből a hámból milyen méret kell szerinte egy Westie-re, így már nem mondta, hogy szerinte nem való hám a kutyusnak. :D Segített és a számomra tetsző hámból vettem is egyet Szupinak! Tádádádáááááám:

2012.07.28.

Most hétvégén voltam autós találkozón és mivel a párom nem tudott jönni, gondoltam rá, hogy legalább Szupit elviszem. Viszont meggondoltam magam és nem vittem. :) Mások viszont úgy gondolták, hogy visznek kutyát. :-) Itt találkoztam egy párral, akiknek szintén Westie-jük van és fiú is és még fiatal is. :) Mindössze 5 éves és nagyon jó kiállású, szép kutyus. Itt van pár kép róla:

Behajltott mancs és hátra nyújtott lábik. :D

Itt majdnem úgy néz ki, mint Szup-Szup. :D

Itt is majdnem olyan. :D

Nagyon jól érezte magát a parkban, ahol voltunk. :)

Beszélgettünk róla, hogy mi lenne ha összeismertetnénk a kutyusokat. Telefonszámot is cseréltünk, aztán majd meglátjuk, hogy mit kezdenek egymással. :)

2012.07.14.

Mikor főzök, Szupi általában ott sündörög körülöttem. Mindig figyeli, mit csinálok, szaglászik a földön. Folyamatosan lent van a feje és "porszívózza" a padlót. Általában a pult és a lábam között furakodik át és nézi, hogy leejtettem e valamit. Szokott olyat is, hogy a konyhapult sarkánál áll és vadul csóválja a farkát, hátha kap vmit. Ha látja, hogy arra mozdulok ahol ő van, akkor gyorsan betolat a pult sarkába és leül, mert azt hiszi, hogy kap vmit. :-)) Ilyenkor általában a farka függőlegesen marad a sarokban. Olyan kis jópofa. :-D

Nem véletlen, hogy Szupi segít főzni, mert pl. volt már arra példa, hogy mikor virslit főztem és a végén öntöttem le a vizet róla, akkor valamit elbénáztam és 1 leesett. :-P Ráadásul olyan szerencsétlenül sikerült leejteni, hogy a papucsomra esett és begurult a konyhaszekrény alá. Így legalább volt egy kis dolga Szup-Szupnak is, mire megszerezte. :-) Mondjuk mikor megpróbálta kiszedni, akkor nem ment neki és nézett rám kérdően, hogy segítsek neki. Nem segítettem neki, csak annyit mondtam, hogy ha kiszeded, akkor a tiéd lehet! :-)) Mintha először nem értette volna, hogy miért nem segítek, és megbökte a lábamat is. Mutattam neki, hogy szedje ki, mire ő vadul elkezdte kibányászni a pult alól. Bedugta a fejét, manccsal próbálta kiszedni, kapálózott, nyújtózott, megpróbált mindent. :-)) Nagyon aranyos volt ahogy mindenáron ki akarta szedni. :-) A végén persze sikerült neki, kb fél pillanat alatt befalta a virslit. :-D

Másik történet. Tegnap sikerült zöldségpárolás közben kikavarni egy karfiol darabot. Szupi persze ott termedt azonnal és máris vadászta kifelé a pult alól. J Én meg úgy döntöttem, hogy hagyom, had küzdjön. Közben még fotóztam is párat.

Oda esett be!

Megpróbálom kiszedni!

Segíts anyu, nem érem el! :))

Naaaa, légyszi légyszi, szedd ki! :-))

Már majdnem megvan, ez az anyu! 

És igeeeen! Nyam - nyam... :-))

2012.06.16.

Mikor legutóbb a szüleimnél jártunk, megbeszéltük, hogy elmegyünk meglátogatni a rokonokat, többek között ott is voltunk ahol Szupi papája lakik. :)) Melindáékhoz baby látogatóba mentünk elsősorban, de nagyon kíváncsi voltam, hogy Szupi hogyan fog viselkedni az "idegen" kutyákkal így elvittük őt is. Ott 1 fiú, 1 lány westie van és először a lány morgott Szupira meg vicsorított, de hamar helyre lett téve és onnantól minden ok volt. :)) Együtt mászkáltak az udvaron, Szupi követte a kanit, mint az árnyék. Aztán mikor már nem voltak olyan érdkesek, akkor meg lefeküdt a zárt teraszra. Szupi nagyon hosszú bundás volt, a többiek meg épp frissen voltak nyiratkozva, úgyhogy nem voltunk valami csinik. :-( Meg is kaptuk, hogy kicsit nagyobb popival rendelkezünk, de ez még nem vészes. Melinda azt mondta, hogy Szupi mamája pont ilyen, nagyon hasonlít is rá! :) Azt is megtudtuk, hogy nem árt a kutyának, ha 1 héten 1 napot kihagyunk az etetésben. Nem hízik el és jót tesz a pocakjának is a kis koplalás. Majd bevezetjük ezentúl. Pont a héten csütörtökön volt, hogy a nagy melegben mikor Szupit behívtam késő este, hogy mostmár ne ugasson kint, akkor csak ledőlt és pihent. Mondtam neki, hogy "Szupi, kaja?" de semmi reakció, mondtam többször is, de semmi. Még csak fel se emelte a fejét az ágyról. :-D Nagyon melege lehetett, vagy nem tudom, de nem erőltettem. Másnap este persze már 6kor sorban állt, hogy ő nagyon-nagyon éhes és azonnal kaját akar. :-P

Szóval visszakanyarodva a látogatáshoz, a 3 kutya olyan aranyos volt. Kár hogy nem jutott eszembe, hogy lefotózzam őket, de majd legközelebb. :) Mikor Tibi kiment kicsit hozzájuk a teraszra, leguggolt, mind odaszaladt hozzá. Körbe ugrálták, a lány mindenáron puszit akart adni neki, aztán a fiú meg elkezdett "fúrni", mint ahogy Szupi szokott. :))) Nagyon jópofa volt. Pont ugyanazt csinálta, ugyanúgy, ugyanolyan köröket tett a lába alatt, mint Szup Szup szokta.

Később, mikor bementünk egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valamelyik ugat. Kilestem a teraszra és látom, hogy Szupi nagy vehemenciával ugat valamit a szomszéd kert felé. :))) Nagyon kis házörzők voltunk, csakúgy puffogott meg vuffogott. :)) A többiek meg csak néztek, hogy ennek meg mi baja és békésen heverésztek tovább a teraszon. :D

Ilyen bozont bundin mentünk látogatóba:

2012.04.06-05.20.

Elvittem megint Szup-Szupit egy nyiratásra, mert már nagyon ráfért. Egy esős rossz idős napot fogtunk ki, nekem nem volt nagy kedvem menni.Szupi viszont nagyon ügyes volt. Mikor elvittem nagyon jó kedve volt és elég könnyen viselte, hogy otthagytam. Már megismeri a kutyakozmetikust, mert mikor meglátja, akkor olyan lelapított fülekkel és nagy popó riszás fark csóválással megy felé. :-D Olyan aranyos! :-))

Azt gondoltam, hogy mivel rossz idő van, kicsit nehezebben fogja viselni a nyüstölést és lesz időm kicsit rendet rakni otthon meg pakolászni, de mégsem! :-) Máskor az átlag olyan 2 óra vagy több, mire elkészül, most meg másfél alatt meg is volt. Szeritnem ez volt minden idők rekordja. :-)) Mikor értementem, akkor mondta is a kutyakozmetikus, hogy nagyon kis bohókás volt egész idő alatt és tök jól elvolt, hagyta magát fürdetni, nyírni, még a szárítást is egész jól tűrte a többihez képest.

Aznap nemis csináltam róla képeket csak pár nap múlva, mert esett és nem voltak jók a fényviszonyok, bent meg nem olyan jó a vaku miatt. Aztán pár nap múlva eszembe jutott, hogy kéne néhány képet csinálni mert olyan jó lett az új frizuja. :-)) Szoktam is úgy hívni ilyenkor, hogy csini frizu :-D mert tényleg az. :-))

Pár hét múlva meg mikor már majdnem kész volt a terasz burkolás akkor is csináltam pár képet, mert tetszett az új burkolat mintája. :-) Szup-Szupinak is jó kedve volt megint, és kivételesen lehetett róla jó képeket csinálni, meg főleg álló képeket. :-))

A végére pedig egy cuki kép, olyan mintha rám nyújtaná a nyelvét. Hát nem édi? :-)))

2012.05.30.

Múlt pénteken túlestem végre a térdműtétemen. :-) Bár nagyon izgultam, de minden rendben volt és a fájdalom is az elviselhető tartományban maradt. Most itthon vagyok kényszer pihin, amit Szupi és Marci is nagyon élveznek. :-) Szup-Szup sokat lehet kint, egész nap szaladgál, cicát piszkál, ugat, meg ilyenek. Én még csak ülni meg feküdni tudok, úgyhogy sétálni majd csak sokára fogunk. De sebaj, látszólag Szupi egész jól elvan azzal, hogy szinte egész nap kint lehet. :-) Szoktam dobálni neki a rágókát, meg a labdát, de amikor már nincs kedve odahozni a kezembe, akkor vége a játéknak, mert nem tudok érte menni. :)

Először azt gondoltam, hogy kicsit fura lesz neki, hogy lent alszunk és reggel mikor már hallja a mozgolódást vagy hogy felébredtünk, akkor hamarabb fog nyüszögni, hogy ki akar menni, de nem! Nagyon jól nevelt kutyánk van, mert minden reggel hagyott még ébredezési időt is. :-)

Mivel napközben már elég meleg volt, álltalában kiültem olvasni a teraszra, felpakoltam a lábam, Marcinak is meg Szupinak is tetszett a dolog. Marci első pár nap nap csak a lábam alatt lévő szék alá feküdt és a székpárna lelógó megkötőjét pofozgatta, :-D

Nagyon aranyos volt, ez minden nap tetszett neki, úgyhogy konstans mindig megtalálta és "kötekedett" vele.

Később már felbátorodott és kacsingatott felfelé a székre is, de csak másnap volt olyan bátor, hogy fel is ugorjon. :) Attól kezdve pedig minden nap fel is ugrott és ott henyélt meg napozott a lábamnál. :-)

Szupinak se kellett több, megirigyelte a cicától, hogy ő feljöhet és kéredzkedett fel az ölembe. A cicának ez nemigazán tetszett, méregette is Szup Szupot, sikerült elkapni pont egy olyan nézést Marcitól, hogy "Ha fel mersz jönni, lekeverek egyet!". :-D

Aztán Szupi nem hagyta annyiban a dolgot és küzdött a felkapaszkodásért. :-)) Olyan aranyos mikor jgy próbál felhúzódzkodni. :-) Végül megesett rajta a szívem és kicsit segítettem neki.

Itt még nagy volt a küzdés, de nem adta fel. :-D

Mikor felengedtem az ölembe, egyből a kaput hesszölte, rögtön figyelt, nézett, morgott. Aztán 2 perc után már ott topogott meg nyüszögött, hogy le akar menni ugatni. :-))

Mikor bent tévéztem vagy olvastam, akkor Szupi mindig az ölembe akart feküdni, felugrott hozzám és behelyezkedett az ölembe. A fejét rendre a műtött térdem azon kis részére akarta tenni, ami még igencsak érzékeny és fájdalmas volt. :-( Próbáltam elmagyarázni neki a dolgot, de nem értette, hogy eddig miért tehette oda a fejét, most meg miért nem. Volt olyan, hogy kicsit odébb tettem a fejét ahol már nem érzékeny, de visszatette. Elvettem aztán ő visszatette, én megint elvettem, ő pedig megint visszatette, miközben kérdőn nézett rám. Volt olyan is, hogy megunta a pakolgatást vagy megsértődött és leugrott, aztán vissza se jött egy darabig. :-( Kis Törpém nem tudta, hogy mi van. :-))

 2012.02.25

Ma nagyon szép időnk volt. Otthon tevékenykedtem és délután kimentem egy kicsit a teraszra kikefélni Szupi bundáját. Nem nagyon tetszik neki, de azért hagyja. :) Nagyon kis selymes lesz a bundája, de nem tart sokáig, mert összevissza rázza meg rohangál. Meg se állt egy pillanatra sem, ha csak hagytam, rohangált össze-vissza, nagyon izgága volt. :)

Nagyon boldogan tudja körbe rohangálni a teraszt, mindent ellenőriz, mikor kiengedem. :-D

Ez meg egy fordulásból ugatás akart lenni, csak nem hangoskép! :)

 Ez a repkedős kép éppen a verebek után ugráláskor készült.

Itt pedig csakúgy örömködéssel és házőrzéssel egybekötött hepciáskodás eredménye az ugrálás. :D 

Egyik nagy kedvencem ez a kép, mikor megláttam, tudtam hogy ez lesz a mostani No1.(Aztán rájöttem, hogy van még több is! :)) Nagyon jól iskerült elkapni azt a pillanatot, mikor még mind a 4 mancsa a levegőben van! :D Nagy rohangálás volt, mert a kert felől feltűnt a szomszéd fekete cicája, az utca felől pedig folyton elment valaki, akit szintén meg kellett ugatni. :D

Mikor elfáradt, pihent egy kicsit, de akkor is élénken figyelt és mikor meghallott vagy meglátott valamit, akkor úgy pattant fel a helyéről, mintha puskából lőtték volna ki. :)

Kell a pihi, mert nem lehet bírni egész nap a rohangálást sem. Így is lógott már a nyelve! :D 

Később úgy gondoltam bemegyünk kicsit, mert ideje csillapítani szomjunkat. Szup-Szup percekig csak lefetyelt! Lüb-lüb-nyel, lüb-lüb-nyel,... :D 

 Nyertem a cicának! egy házikót, amit megmutattam neki, de nem nagyon díjazta. Kicsit félt tőle, úgyhogy bedobtam a folyosóra. (Később majd megbarátkozik vele!) Tehát ott volt a folyosón mikor bementünk és "kiabált", hogy Gyere, nézz meg, bújj be! :) erre Szupinak megtetszett és belemászott. :D

Nemsokára meghallott valamit odakintről, így ismét rohanás volt kifelé.

Elkezdett fújni a szél és nagyon viccesen nézett ki ahogy borzolta Szupi budáját.

Csináltam egy párat, de ez a 2 adta vissza a legjobban a nagy szelet.

Este már csak az alvás volt, meg a pihi az ágyon, a kényelemben. :D

A végére pedig a nagy kedvenc! :D Itt olyan, mint egy... Nemis tudom milyen, de nagyon édi-bédi! :D

2012.02.04.

Hétvégén megint a szülőknél voltunk és volt ez a nagy riogatás a nagy hóról meg minden, de szerencsére minket nem kapott el, csak a nagyon eleje, de aztán péntek éjjeltől szombat estéig végig esett a hó. Nem semmi mennyiség telepedett az utakra, terekre, járdákra. :) Kis családom nem volt túl lelkes, így egyedül mentünk Szup-Szuppal a sétákra. :)

Ő mindenkinél lelkesebb volt! :) Még mindig imádja a telet, úgy beleveti magát a legnagyobb hóba is, hogy utána ki se tud jönni, csak azon a csíkon, ahol belement. :) :)

Most azért a nagy hideg miatt volt olyan, hogy szaladgált és egyszer csak felemelte az egyik első mancsát és kicsit sántikálva, ugrálva ment tovább, mert gondolom ráfagyott a hó. :( Meg olyat is csinált, hogy a hátsó mancsiját húzta be annyira maga alá, hogy nemis látszott ki a hosszabb "szoknyája" miatt. :) Ilyenkor kicsit megmelengettem neki, meg próbáltam megtisztogatni a mancsát, hogy kijöjjön az esetleg ott lévő hó/jég. Egyszer meg olyan kis szerencsétlen kutya arcot vágott, mikor előbb az egyik első mancsába majd kis ugrálás után a másikba is belefagyott a hó és ekkor lefeküdt a hóba és nagyon szomorú és "szegény én" arcot vágott! :( :) Ekkor annyira meg is sajnáltam, hogy kicsit felvettem, hogy kiengedjen valamelyest. :)

Szombat reggel és este is szakadó hóban mentünk sétára, de Szupit ez nem érdekelte különösebben. Este aztán olyanokat aludt, mint egy kisgyerek a strandolás után. :) Nem érdekelte semmi és senki, csak eldőlve aludt a kis dobozában. 

Ezen alkalmakról nem sikerült képet csinálni, meg én is majd megfagytam kesztyűben, nemhogy a fényképező. :) Csináltam viszont pár képet a következő héten, amik szerintem nagyonis jól sikerültek. Az utolsó a legjobb, de nem semmi, ahogy több képen is lefekszik a hóba és a hátsó mancsait keresztbe teszi. :)

2012.01.13. (Péntek)

Szupit megint elvittem kozmetikába, mert már igencsak megnőtt a bundája. :) Még karácsony előtt akartam, de a kis piszok nem tüzelni kezdett 2 héttel karácsony előtt. :) így az új évre halasztottuk ezt a műveletet.

 Bár most nem csináltam előtte fotót, de van pár szilveszteri fotó, ami szerintem megteszi.

Ilyen lett:

Egy kis farok kergetés is volt a fotózás közepedte. :-))

Olyan kis aranyos, Neeem? :-) :-) :-)

2011.12.31.

Úgy alakult, hogy itthon szilvesztereztünk és kiváncsi voltam, hogy Szupi hogy reagál a tüzijátékra meg a petárdázásra. Már kb 6 körül el is kezdték lődözni. Én imádom a tüzijátékokat úgyhogy többször is kimentem a teraszra megnézni. Szupit már korábban behívtam, hogy ne féljen a durrogásoktól, de mikor én kiszaladtam, akkor ő volt az első aki kirohant a lábam mellett és vadul ugatta a tüzijátékot. :-)) :-)) Egyáltalán nem félt, csak ugatott, meg pattogott ugatás közben, ahogy szokott. :-) Egyszer megpróbálom lefotózni, mert nagyon mókás. :)

Itt már nagy figyelésben volt, mert már kezdték a petárdázást meg a durrogtatást.

2011.12.25-26.

Idén karácsonykor is pár napra elmentünk a szüleimhez. Megajándékoztuk egymást és a hugitól egy nagyon ari kis ajándékot kaptam. :-)) Azt hiszem a képek magukért beszélnek. :-))

Két érdekesség történt az ünnepek alatt. :-)

Egyik, hogy karácsony előtt is már pár napot szabin voltam és a 2 ünnep között is végig. Szóval elvileg sokat voltam/voltunk Szupival, de ő mégis szeretethiányos volt kicsit. Ugyanis sokszor csinálta azt hogy mikor a konyhában tettem vettem, odajött és elkezdett felfelé ugrálni rám. Mikor kérdeztem, hogy "Mi a baj?, mutatsd meg!" akkor meg nem csinált semmit, csak megint ugrált. Aztán meg állandóan a fenekemben volt. Mikor kicsit leültem pihenni, tévézni vagy olvasni, akkor rögtön felugrott és odafészkelte magát az ölembe. :-)) Pedig már régóta alig fér el benne. Olyan kis édipofi volt. Szerintem egyszerűen csak hiányolta a kis megszokott estéket, mikor kaja után kicsit játszunk és aztán tévénézés közben az ölembe telepszik és pihen. :-) Mikor erre rájöttem, kicsit többet próbáltam vele foglalkozni és úgy már okésok voltunk.

A másik dolgot pedig szintén az ő kis megszokott napirendjének a megzavarása okozta. Ugyanis már a 2 ünnep között jelentkezett az a mellékhatása az állandó otthon létünknek, hogy Szupi ahol éppen volt, ott lefeküdt és szinte azonnal aludt is. :) Olyan aranyos volt, mikor felugrik az ágyra és szinte ott helyben eldobja magát és már alszik is. Gondolom nincs hozzászokva, hogy egész nap ébren legyen. Mikor munkában vagyunk akkor leginkább egész nap alszik, csak este van ébren, amíg el nem megyünk aludni.

 2011.10.14

 Előző nap reggel jutott csak eszembe, hogy Szup-Szupinak holnap van a Szupinapja, akarom mondani a Szülinapja. :-)) Mivel sajna az autómat be kellett adni némi szervízre, ezért tegnap vettem neki ajit. :) Betértem a Fressnapfba hogy vegyek valami új rágókát meg finomságot. Sokáig mászkáltam, nézelődtem, tanakodtam, mire rátaláltam erre:

Talán ennyiből is látszik, hogy egy olyan kötél rágóka, aminek a közepén még egy teniszlabda is át van fűzve. 

Ünnepélyesen odaadtuk neki a Szülinapján és kapott mellé pár konzerves kaját is. Nagyon kis okos volt most is, mert mikor elővettem a 4 dobozkát és letettem elé, csak úgy hülyeségből megkérdeztem, hogy melyiket szeretnéd? Erre ő meg végigszagolta mindet és a végén visszatért 1hez (kvázi "rábökött" :-D). Nagyon el voltunk csodálkozva, hogy hogy megértette, mit akarok és annyira a pillanat hatása alatt voltunk, hogy már elkezdett ugrálni rám, hogy mostmár add azt a kaját, de gyorsan! :)) 

Kaja után folytatódott a játék az újdonsült rágókával. Le se akarta tenni, vagy másfél órát megállás nélkül rágta, húzta-nyúzta. :D Hozta oda nekünk is, hogy dobjuk el, meg játszunk húzd meg ereszd meget. :)

Íme pár kép arról a másfél óráról!

Nem mellesleg szerintem az utolsó előtti kép zseniális. :) Minden idegszála a rágókára koncentrál.

2011.07.29-08.13.

Szupit elvittük szüleimhez, hogy vigyázzanak rá, ameddig mi nyaralunk. :) Úgy sajnálom mindig, mikor ilyenkor otthagyjuk. 1 hetet nyaraltunk és nem tudtunk rögtön értemenni mikor hazajöttünk, így 2 hetet volt náluk. Nagyon rossz volt, mikor hazamentem a munkából és Szupi nem volt otthon. :( Nem láttam a kis gomb szemeit, meg a kis csini popiját és azt a kis okos buksiját sem. 

Apuék viszont lelkesek voltak és nagyon imádták, hogy Szup-Szup ott van náluk. :) Minden nap nagy séták voltak, meg aztán játék is. Bár volt olyan is, hogy esett az eső, akkor gondolom nem voltak olyan lelkesek. :) Mikor felmentek 1-1 esős séta után, akkor mindig lemosták először a mancsait, és utána mehetett akárhova. :) Hugi minden nap kifésülte a bundáját is, úgyhogy meg is dícsérte a kutyakozmetikus, mikor legközelebb vittem. 

Most meglátták azt is, hogy mi van akkor, ha huzamosabb ideig van náluk a kutya. :) Apu még mindig azt mondja, hogyha lesznek Szupinak kölykei, akkor nekik kell egy, de anyu már nem annyira lelkes. :) 

A lelkükre kötöttem, hogy ne adjanak a kutyának semmit sem, ha kunyerál, mert akkor teljesen elrontják. Elmeséltem nekik részletesen, hogy hiába aranyos meg nagyon bánatosan tud nézni a kis gomb szemeivel, de azért van a jutalom falat amit vittem, hogy abból adjanak, mert az való neki. Most úgy éreztem, hogy meg is fogják fogadni, és szerintem sikerült is betartani, mert mikor hazahoztuk akkor nem volt olyan kunyizós, mint egyik korábbi alkalommal. :)

Egyik nap volt egy kis ijedelem, mert mikor felmentek egy hosszú sétából, akkor Szupi olyan kapkodósan vette a levegőt, és nem tudták, hogy most meg akar fulladni vagy csak jobban kifárasztották mint kellett volna. :) Felhívtak és megnyugtattam őket, hogy nincsen baj, pár perc és elmúlik. Valószínüleg kellene egy kis vizet adni neki a séta közben vagy lehet egy hám kellene, mert a nyakörv nagyon húzza a nyakát.

Ezt leszámítva minden rendben volt. :) 

Majd keresek ide képet ami az ottléte alatt készült. :)

Találtam is egyet:

2011.09.24-25. 

 Volt nálunk a hétvégén egy kisebb társaság. Ami pedig lényeges ebből, hogy egyik barátunkék elhozták a 8 hónapos Jack Russel Terrierjüket, ismertebb nevén Jacky-t. :) Nagyon aranyos kis kutyus, tele energiával. Az egyetlen baj, hogy mivel nagyon pici, ezért ha találkozik más kutyával, akkor agresszív lesz. :( Szupi nagyon örült neki, mikor meglátta és ő nagyon barátságosan közelített felé, de Jacky már közel sem viselkedett olyan jól vele. Először csak morgott rá, mikor vészesen közel ment Szupi, aztán rászólt a gazdi és lecsendesedett, de mikor sokszori próbálkozásra sem hagyta, hogy Szup-Szup megközelítse, végül heves csaholás közepedte meg is kapta Szupi orrát. :( Persze nem volt vészes, de onnantól kezdve Szupi sem kezelte már barátként. Az incidens után heves ugatásba és panaszkodásba kezdett, bújt oda hozzám meg ilyenek. :) Még percekkel később is csak puffogott Jacky felé. :) Még párszor megpróbáltuk őket összebarátkoztatni, de nem lett jobb a helyzet egyiknél sem. Ez van! A békesség kedvéért inkább szétválasztottuk őket és felügyelet nélkül nem lehettek egy helyiségben. :)

Délután leengedtük a kutyákat a kertbe és úgy már azért megfértek egymás mellett. 

Jacky tanítva van apportírozásra, így nagyon szórakoztató volt, hogy 86odjára is visszahozta az eldobott frizbit és letette a lábad elé, hogy na-na, dob el megint. :) Szupi persze féltékeny volt, mikor én is dobáltam kicsit a frizbit, aztán megpróbáltam vele is játszani, de ő már nem volt olyan lelkes. :) Csak annyira, mint szokott. Ha az udvaron vagyunk, visszahozza, de nem adja ide, vagy lefekszik valahol féluton visszafelé és elkezdi rágcsálni. :) Mindenesetre itt van pár jól sikerült kép róla és Jackyről. :) :)

 Éééés elkapom! :)

 És vissza is viszem. :)

Itt egy közeli kép is. 

Szup-Szupi rohanás közben.  

"Láb alatt" is volt azért néha a kis drága. :D

 2011.09.04.

Nagyon érdekes dolgokat produkálnak együtt felnőtt állatkáink. :) Persze ez azért érdekes, mert egy kutyáról és egy cicáról van szó!! Nagyon jól megértik egymást. Ha a kutya kint van a teraszon, akkor a cica előszeretettel heverészik a közelében, mert tudja, hogy ha bármi veszély közeledne, azt a kutya azonnal jelzné (neki). Teljesen jól megvannak együtt, játszanak, pihennek, nagyon jópofák. :)

Sokszor van/volt rá példa, hogy nyitva hagyom a bejárati ajtót, mikor jó idő van. Csak a szunyogháló van behúzva és a konyhában tevékenykedek. Egyszercsak hallok vmi nagyobb zajt kintről és megnézem mit csinálnak. Előtte még ki is szólok nekik, hogy Mit csináltok gyerekek? :) A következő kép fogad: mindketten az ajtó előtt megdermedve állnak egymás mellett, csodálkozva néznek rám (mintha pillanatképet nézék). A kutya áll, farka most is, mint mindig az égnek áll, a cica ül szépen maga köré kanyarított farkincával és néznek rám nagy ártatlan szemekkel. :D És közben mintha azt mondanák, hogy Mi nem csináltunk semmit ... :D :D

kép majd :)

Ez meg csakúgy a végére. :) Sikerült végre elkapni, mikor Szupi rajtam nyújtózik egy nagyot. Mindig ezt csinálja egyébként. :)