2012. október - november
Nagy dologba fogtunk, mert muszály volt. Ablakok cseréje és szigetelés. Ez azzal jár, hogy összecsomagoltuk a szobákat, konyhát és minden helyiséget és le is fóliáztuk. Szupi nagyon csodálkozott, hogy miért borítjuk be a padlót teljesen és borogatjuk össze a bútorokat mindenhol. De mint mindig, most is csak a játékot látta meg benne, ugyanis guggolva vagy ülve csináltam a ragasztásokat és Szupi jött is rögtön "fúrni" meg bohóckodni. :-D
A kis cuccai mindig össze-vissza voltak pakolva, de nem szólt soha semmit. Kis aranyos volt végig.
Le volt fóliázva a konyha is pl. és csak a fólia mögé bújkálva tudtunk bármit csinálni a konyhában. Szupi nagyon imádta a bújkálást. 1x-2x megemeltem neki a fóliát, hogy átmehessen egyik oldalról a másikba, de aztán már csak azt láttam, hogy csukott szemmel megy neki a fóliának és fúrja be a fejét, hogy egyszercsak átérjen. És egyébként az esetek többségében sikerült is neki, csak akkor nem, ha már eleve rálépett arra a részre, ami alatt kellett volna átbújni. :-) :-) Nevetve figyeltük, milyen kis bátor, aztán ha nem ment, akkor segítettünk neki!
Az esti szokásos tévézésünk is veszélyben forgott, de kitaláltam, hogy mivel a földszinten minden fel volt borogatva és nem lehetett sehova leülni, ezért fent tévézünk. Megsajnáltam Szup-Szupit és úgy döntöttem, hogy ameddig felfordulás van, addig megengedem neki, hogy feljöjjön a fenti nappaliba és ott ellehet velünk. Először nem akart feljönni, pedig mondtam, hogy jöhet, meg bíztattam, győzködtem. Kellett egy 10 perc, mire elhitte, hogy feljöhet és nem lesz kikapás. :-D Aztán már szinte nemis kellett szólni, csak inteni vagy a szememmel inteni és már boldogan szaladt is fel. :D Mindig ő ért fel először és egész ügyesen szedte a kis tappancsait. Volt pár alkalom, hogy benézte és akkor olyan szétesős módon elterült az egyik lépcsőfokon. :-D Aztán mintha mise történt volna, ment tovább.
Ejtőzés és "pocaksimi" fent:
Van egy video arról, amikor már nagyonis rutinosan ment a lépcsőzés. :)
Voltak olyan napok, hogy otthon kellett maradnom és otthonról dolgoztam. Ilyenkor a fólia mögött lévő kanapén ültem, ölemben a laptoppal, Szupi meg hol mellettem ült vagy feküdt, hol pedig a kanapé elé letett házikójában. :-D
Egy tuti kis aranyos kép, mikor Szupi már teljesen elfáradt és nem törődött semmivel, csak aludt. :D
Az új ablakokon át füleltem le Szupit, kicsit a szél is fújt szerintem. Mindenesetre vicces képek születtek. Az elsőn olyan mintha nemis ő lenne:
A macskosszal is volt egy kis bohóckodás :-D :
Foylamatosan elég nagy volt a por a lakásban, ami Szupit nem, de engem annál inkább zavart. Folyton mancsnyomokat hagyott a nadrágomon. :-D
Mikor vége lett az őrületnek, akkor szépen lassan minden visszakerült a helyére. Mikor a lenti nappaliban is mindent visszarendeztünk, akkor már lent tévéztünk és ott voltunk lefekvésig. Sejtettem, hogy nem lesz egyszerű visszaszokatni Szupit, hogy megint nem jöhet fel, de az én kis nagyon okos kis kutyulim minden várakozást felülmúlva magától rájött arra, hogy mostmár megint minden a régi, tehát az emeletre nem felmenős szabály is megint érvényben van. :-D Olyan kis ügyes, egyszer nem akart feljönni utánam és ezáltal nemis kellett soha rászólni, hogy ne jöjjön fel.
A macskosz egy fokkal jobban viselte a felújítást, amikor már nem zajongtak nagyon a munkások és lehetett mászkálni az álványon. :D Előszeretettel jött velem, mikor megörökítettem a felújítás fázisait.
