2012.05.30.
Múlt pénteken túlestem végre a térdműtétemen. :-) Bár nagyon izgultam, de minden rendben volt és a fájdalom is az elviselhető tartományban maradt. Most itthon vagyok kényszer pihin, amit Szupi és Marci is nagyon élveznek. :-) Szup-Szup sokat lehet kint, egész nap szaladgál, cicát piszkál, ugat, meg ilyenek. Én még csak ülni meg feküdni tudok, úgyhogy sétálni majd csak sokára fogunk. De sebaj, látszólag Szupi egész jól elvan azzal, hogy szinte egész nap kint lehet. :-) Szoktam dobálni neki a rágókát, meg a labdát, de amikor már nincs kedve odahozni a kezembe, akkor vége a játéknak, mert nem tudok érte menni. :)
Először azt gondoltam, hogy kicsit fura lesz neki, hogy lent alszunk és reggel mikor már hallja a mozgolódást vagy hogy felébredtünk, akkor hamarabb fog nyüszögni, hogy ki akar menni, de nem! Nagyon jól nevelt kutyánk van, mert minden reggel hagyott még ébredezési időt is. :-)
Mivel napközben már elég meleg volt, álltalában kiültem olvasni a teraszra, felpakoltam a lábam, Marcinak is meg Szupinak is tetszett a dolog. Marci első pár nap nap csak a lábam alatt lévő szék alá feküdt és a székpárna lelógó megkötőjét pofozgatta, :-D
Nagyon aranyos volt, ez minden nap tetszett neki, úgyhogy konstans mindig megtalálta és "kötekedett" vele.
Később már felbátorodott és kacsingatott felfelé a székre is, de csak másnap volt olyan bátor, hogy fel is ugorjon. :) Attól kezdve pedig minden nap fel is ugrott és ott henyélt meg napozott a lábamnál. :-)
Szupinak se kellett több, megirigyelte a cicától, hogy ő feljöhet és kéredzkedett fel az ölembe. A cicának ez nemigazán tetszett, méregette is Szup Szupot, sikerült elkapni pont egy olyan nézést Marcitól, hogy "Ha fel mersz jönni, lekeverek egyet!". :-D
Aztán Szupi nem hagyta annyiban a dolgot és küzdött a felkapaszkodásért. :-)) Olyan aranyos mikor jgy próbál felhúzódzkodni. :-) Végül megesett rajta a szívem és kicsit segítettem neki.
Itt még nagy volt a küzdés, de nem adta fel. :-D
Mikor felengedtem az ölembe, egyből a kaput hesszölte, rögtön figyelt, nézett, morgott. Aztán 2 perc után már ott topogott meg nyüszögött, hogy le akar menni ugatni. :-))
Mikor bent tévéztem vagy olvastam, akkor Szupi mindig az ölembe akart feküdni, felugrott hozzám és behelyezkedett az ölembe. A fejét rendre a műtött térdem azon kis részére akarta tenni, ami még igencsak érzékeny és fájdalmas volt. :-( Próbáltam elmagyarázni neki a dolgot, de nem értette, hogy eddig miért tehette oda a fejét, most meg miért nem. Volt olyan, hogy kicsit odébb tettem a fejét ahol már nem érzékeny, de visszatette. Elvettem aztán ő visszatette, én megint elvettem, ő pedig megint visszatette, miközben kérdőn nézett rám. Volt olyan is, hogy megunta a pakolgatást vagy megsértődött és leugrott, aztán vissza se jött egy darabig. :-( Kis Törpém nem tudta, hogy mi van. :-))
