2012.11.26.
Mikor Szupi kicsi volt, és otthon voltam vele kb 3 hetet, akkor nagyon jól érezte magát. Aztán eljött az az idő, mikor elkezdtem dolgozni és ő otthon maradt egyedül. Eleinte nem viselte olyan jól, de hamar megszokta. Mindig siettem és most is sietek haza hozzá, reggel pedig elmondom neki, hogy korán vagy kicsit később jövök-e. :D Olyan értelmesen néz, olyan mintha értené. Aztán mikor elkezdem a cipőmet húzni, akkor előjön a "szomorú kutyafej" nézése. Ilyenkor mindig kicsit sajnáltatja magát, aztán megsimogatom a fejét, kicsit örül és lefekszik a helyére. :)
Most nem találok "szomorú kutyafej" képet, de keresek! :D
Szokott olyat, hogy a szomorú kutyafej után (amit ülve szokott csinálni) lefekszik a kis helyére és olyankor is szomorúan néz, de már inkább beletörődve. Itt már csak olyan "szegény én" feje van. :-) Egyébként meg úgy néz ki, mint egy sünike a fűben lapulva. :D
Aztán van az a nézés, amikor kicsit azt hiszi, hogy nem megyek el dolgozni mégsem és akkor meg miért zártam be, engedjem már ki. Ez csak akkor van, ha nem találom a telefonom pl. és reggel keresem, még vacakolok kicsit indulás előtt.
Mostanában, mióta a konyhában lent is üveg van az ajtóban, már egyáltalán nem érdekli, hogy mi van velem. Nem jön oda, mikor öltözöm és nem sajnáltatja magát, hogy ittmarad. Egyszerűen otthagy és megy mozizni az ajtó elé! :D Rájött, hogy az milyen érdekes és ki tud nézni az ajtón, így mikor indulok, akkor megy is oda rögtön. Úgy kell néha visszacsalogatni, mikor meg akarom simogatni a buksiját.
Itt meg csak olyan értelmesen nézett.
