Az én kiskutyámról, aki egy gyönyörű 2 hónapos Westie szuka.
Keresés
Friss topikok
szupi.kutya:
Szia,
Persze, kérdezz nyugodtan. :) Fentebb a kommentek között megvan a mail címem. :)
Ági (2011.12.20. 20:20)2. Szülinap :-D
happywestie:
igen ilyen nálunk is szokott előfordulni. (2011.11.11. 18:17)Esti tévézés
szupi.kutya:
Köszi, azóta megint volt nyíratva, majd hamarosan arról is rakok fel képeket. :-) (2011.06.06. 10:41)Westie-sre nyírás :-)
Nini-ve:
Boldog szülinapot Szupinak. Nagyon aranyosan néz ki, jól sikerült a kozmetika. Mari&Manó (2010.10.21. 17:24)1 éves Szülinap
szupi.kutya:
Szia Mari!
Szupi együtt nőtt fel Marcival, azt hiszem ez volt a szerencsém. Még kölyök volt mindke... (2010.09.12. 21:33)Legjobb játszó pajtás :-)
Kis Szup-Szupomnak mostanában az lett a szokása, hogy mikor este megkajáltunk és beülünk tévézni, akkor ő befekszik az ölembe. :-))) Ha pedig kicsit máshogy vannak a lábaim és nem tud odafeküdni, akkor megböki az orrával a lábamat. :) Olyan kis édi pofa, mikor behelyezkedik és leteszi a térdemre a kis buksiját.
Az első képen látszik, hogy hogyan szoktam feküdni. Amikor viszont a két lábam egymáson van, akkor szokott bökdösni, hogy emeljem fel. Mikor emelem, akkor meg máris bújik be és már helyezkedik is. Az utolsó képen pedig olyan kis álmos feje van. :) Már elhelyezkedett és csak a kis feje látszik ki a lábam közül. :)
Néha szokott kicsit szörcsögni is, mikor már nagyon alszik. :) Mikor először hallottam, csak néztem körbe-körbe, hogy most akkor ez meg mi? :)
Már nem tudom pontosan, hogy mikor történt, de nagyon aranyos kis story. :) Szupi egyik este többször is bebóklászott a fürdőbe, pedig sose szokott. Nagy füllapítás volt, mikor észrevette, hogy észrevettem és ki is jött. Bementem, megnéztem hogy mégis mi lehet ott, valami szagot érez talán, el se tudtam képzelni, hogy mi tetszik ott neki. Aztán később láttam rajta, hogy akar valamit, úgyhogy elhangzott a bűvös mondat: "Mit szeretnél? Mutatsd meg!", erre Szup-Szup beszaladt a fürdőszobába a csap elé nagy tánc közepedte, de a gazdi sajnos nem értette, hogy mit akar. :-( Ettől kicsit elszontyolodott. Aztán mintha felkapcsolták volna azt a bizonyos kislámpát, rájöttem, hogy lehet nincs vize a kutyának! Mentem a vizes tálkája felé és látszott Szupin, hogy nagyon megörült, mert látta, hogy rájöttem, mit akar. :) Felvettem a tálkát és mentem visszafelé és azon a 10 lépésen 5ször körbeugrált és ujjongott, hogy végre fog kapni vizet. Szegénykém! Ő már régen próbálta jelezni, hogy mit akar, csak én nem voltam elég ügyes, hogy rájöjjek. Egyébként pedig mindig a fürdőszobából szoktam neki vizet adni, úgyhogy azért ment mindig oda és vitt is oda. :) :) Hát nem okos az én kis kutyulim? :) :)
Azelőtt is működött már az a dolog, hogyha feltettem a bűvös kérdést, akkor Szupi boldogan szaladt a bejárati ajtó felé vagy a konyhába a kajás szekrény elé vagy ilyesmi. Mindig tényleg meg is mutatja, hogy mit szeretne. :-D
Szegény kis Szup-Szupom még a Dodó kergetés után 1 héttel is nagyon zabos volt, mikor meghallota, hogy Dodó kint van az udvaron. Olyankor csak ugatott meg ugatott akár 1 órán át is. Nagyon tudott ugatni, akkor is mikor lementünk a kertbe és hallotta, hogy ott van a szomszédba Dodó.
Aztán csütörtök este néztem a Fábry-t és az egyik vendég elvitte a vizsláját is a műsorba. Egyik pillanatban, mikor Szupi ránézett a tv-re, pont mutatták a kutyát teljes képernyőben és ettől ő úgy megijedt, hogy hátrált 2 lépést és elkezdett nagyon ugatni. Csengett tőle az egész ház! :-D Kicsit behúzódott az asztal mögé és onnan még puffogott-vuffogott, mikor rászóltam, hogy elég lesz. :-)
Tegnap mikor hazaértem, elég fura volt a cica pofiján a harci sebnek hitt valami. Aztán a kutya nagyon dörzsölte az orrár, mikor bejött kicsit a cicától. Valamit épp csináltam, úgyhogy később néztem meg a pofiját, de nem láttam semmit. Viszont a konyhakövön találtam valami kis foltot meg egy szürkés izét. Kicsit jobban megnézve, rájöttem, hogy a szürke kavicsnak lábai vannak és mozog.
Szóval hamar tudatosult bennem, hogy ez bizony kullancs. :-( Átnéztem gyorsan a kutyát, mivel csak ő hozhatta be, de nem találtam rajta sebet. Aztán mint derült égből villámcsapás, úgy ért a felfedezés, hogy a Marci pofiján ugyanilyen valami van. :-( Kirohantam, megnéztem és tényleg, de mostmár nem volt rálapulva, hanem már merőlegesen elállt a pofijától. Tiszta ideg lettem, hogy mit csináljak vele. Nem mertem csipesszel megfogni, mert már annyira nagy volt, teljesen megszívta magát. Úgy tűnt, hogy már ki akar esni, de még nem teljesen volt kint. Végül a nagy kínlódásnak az lett a vége, hogy nem vettem ki és reggel mikor jött a macskosz enni, akkor már nem volt benne. :) Leszaladtam, hogy megnézzem a fekhelyét és ott volt, le is fotóztam. Nagyon nagy és undi...
Szombat délutánra is jutott izgi. Lementünk a kertbe megetetni a halakat, meg Szupit kicsit próbáltam tanítgatni a bot visszahozására, persze sikertelenül. Ha talán 1x visszahozta, akkor sokat mondok. Jobban esett neki rágcsálni. :-) Így inkább fotóztam, meg csináltam pár videót is. :)
Volt egy kis cica kergetés is a biztonság kedvéért. :-))
Egyik videózás közben Szupi elkezdett ugatni és ugatni, aztán meg egyszercsak meglátott egy guruló labdát a szomszédnál és elszaladt arra. Akkor már éreztem, hogy baj lesz és kiabáltam neki, hogy jöjjön vissza, de mire jött volna, akkor már késő volt. :( Ugyanis a szomszég idióta németjuhásza már elkezdte kergetni. :( Rá is kiabáltam a szomszéd srácra hogy hívja vissza a kutyáját!!! Nagyon mérges lettem. Elkezdtem futni utánuk és csak azt hallottam, ahogy Szupi nyüszít, visít a garázsajtó felől. :( Jajjjj, nagyon féltem, nehogy megkapja az a kutya. Aztán a garázs előtt kaptam el őket, de mire odaértem, már valaki visszahívta a kutyát. Persze a srácra nem hallgat, úgyhogy valami felnőtt lehetett.
Szegény Szupinak annyira vert a szíve, hogy majd kiugrott a helyéről. Először átnéztem, nem-e kapta meg Dodó valahol, aztán mikor magamhoz szorítottam, akkor először még csak olyan sírósan vékony hangon nyikogott (ugatott), hogy "bántottak", "bántottak", aztán mikor kezdett kicsit megnyugodni, akkor már rendes hangon és nagyon erőteljesen ugatott. Mikor ott voltam mellette, akkor már bátrabb lett kicsit. Szegénykém halálra volt rémülve, amit nem is csodáltam, én is nagyon megijedtem. Fel is mentünk rögtön, aztán még ott is nagyon ugatott a szomszéd felé.
Szerencsére megynyugodott Szup-Szup is nemsokára. :)
Álljon itt mégegy kép, ami még az izgalom előtt készült.
Kalandos napom volt, hogy megszerezzem Szupinak a Szuper ajándékát. :-) Történt ugyanis, hogy kaptam egy hírlevelet a blup babzsák fotelesektől, arról, hogy a raktáron lévő kutyafoteleket 50%-os áron kínálják. Nagyon megörültem neki, mert sajnos Szupi eléggé leharcolta az ágyát. Korábban már próbálkoztam egy nyereményjátékkal, ahol kutyafotelt lehetett nyerni, de sajnos nem mi nyertük. :( Viszont most felhívtam őket, hogy van-e Szupinak való méret, és volt is. :-) Jupppiiii :-)
Gyorsan kellett cselekednem, úgyhogy rögtön munka után el is mentem a boltba. Csakhogy ezek a Podmaniczki utcával párhuzamos utcában vannak, ahol ugye nem könnyű a parkolás. De még ez is megoldódott, mert pont volt egy Picurinyi hely. :-) Bementem, nagyon szép üzlet, tele babzsák fotelekkel. Olyan sokféle szín volt, hogy alig tudtam dönteni. Végül eldöntöttem, erre kiderült, hogy nem lehet kártyával fizetni, nálam meg nem volt elég kézpént. Szóval elloholtam a Nyugati postához pénzt kivenni és vissza a boltba.
Végre kezemben a csodaszép új kutya babzsák fotellel elindultam haza. :-) Megvártam Tibit és együtt adtuk oda Szupinak.
Olyan aranyos volt az én kis törpém. Mikor leraktuk a kanapé elé a babzsák fotelt, hogy nézd, mi van itt, ez a tiéd, akkor Szupi megszaglászta, felmászott rá és lefeküdt. Olyan volt, mintha tudná, hogy az övé és ennyi. :) Olyan édi volt, mi meg csak csodálkoztunk és ájuldoztunk, hogy milyen okos, és hogy tudja, hogy az övé és mire való amit odaraktunk elé. :)
A hét közepén elvittem megint Szupit nyiratkozni, hogy hétvégére, mire a szüleim jönnek, szép legyen. :)
Most is jelentős a különbség.
Éééés, dobpergés kérek!! :) Jöjjenek az "utána" képek. Párom szerint most nagyon rövid lett és már-már hajaz egy kicsit a kopasz kutyákra, de szerintem azért attól nagyon messze van. :) Nagyon is csini lett.
Végre kicsit jobb idő van és van kedvem kicsit többet is kint lenni Szupival. Lementünk rohangászni a kertbe, mikor elfáradtunk behúzódtunk a teraszra kicsit pihizni. Én olvastam is a szabad levegőn, olyan jó volt végre érezni, hogy már kezd ereje lenni a napnak. :-)
Szup-Szup nagyon élvezi a kertben való rohangálást. Először mindig van egy pár kör oda-vissza futás, csak úgy az örömködés kedvéért, aztán meg kicsi pihi után észreveszi, hogy a cica is lejött a kertbe és mereven figyeli, aztán jól meg is kergeti. :) Ilyenkor kicsit mindig megijedek, hogy nehogy messzire szaladjanak, vagy átmenjen Marci az árkon, Szupi meg kövesse, de elég jól viselkednek és csak a kertben szoktak fogócskázni. :-) Mostmár azt is meg szokta csinálni Szupi, hogyha elkezdi kergetni a cicát és szólok neki, akkor visszajön. Ügyes kutya! :) Meg ha mondom neki, hogy jöjjön, akkor jön velem, egész jó.
Most csak pár pihis képem van, de majd rakok fel szaladgálósat is, meg lehet videót is.
Megint eljött a csini bugyis napok ideje. :))) Az elején valami nagyon nem volt ok, mert nagyon nyüszögött, mikor rajta volt este és nem akart megnyugodni és lefeküdni. Aztán történt egy kis baleset is és venni kellett egy másik bugyit. Gondoltam akkor az már legyen fehér, de megint nem volt és kicsit másabb is lett mint a korábbi. Az új az kicsit szorosabb, mint a régi, de egész jól viseli. :) Bár itt meg mástól van ki, de ezt itt most nem részletezem.
Apa ilyenkor mindig nyüstöl, hogy mikor lesz kis Szup-Szup. 1-2 szomszéd is mondta már, hogy ha lesznek kiskutyák, akkor szóljak. Majd meglátjuk mikor lesz és lesz-e. :)
Hazamentünk kicsit a szüleimhez és utólag megünnepeltük velük is a Szülinapomat. Anya mindig kreatívkodik és most is kitalált valami aranyos tortát. Bár az elkészítését nem vállalta, de az ötlet az mindenképpen elsőosztályú! :)
Most pedig nem csigázom tovább a kíváncsiskodókat, íme a képek. (Ja egyébként már lelőttem a poént a címben. :) :) )
Jópofa, lett és nagyon finom volt. :-P
Szupi is szeretett volna kapni a tortából egy kicsit.
Megint itt vagyok és folytatódik a Szupi blog. Eltűnésem okai a munkakeresés és munkahely váltás voltak. A visszatérésé pedig, hogy ma van Szupi névnap! :D
Még karácsony előtt el akartam vinni Szupit kozmetikushoz, de sajnos nem tudtuk összeegyeztetni, így mostanra maradt. :-) Megint volt egy kis nyüszögés mikor eljöttem, de már csak kicsi. Most egész ügyesek voltak, mert nem kellett egészen 2 óra se a művelethez. :-)
Mikor mentem Szup-Szupért, pont jött a következő kutyus is. Olyan bolognese forma kutya volt, göndöri bundával. A csajnak nagyon tetszett Szupi, mikor meglátta és mondta is a kozmetikusnak, hogy az ő kutyáját is ilyenre nyírja. Néztem, hogy azt meg miért is, erre kiderült, hogy az is egy westie, csak neki göndörödik a bundája. Hááát... nem tudom neki, mit mondhattak, de szerintem az nem természetes dolog egy westie-nél, hogy ennyire göndörödjön a bundija. Na mindegy, mindenesetre aranyos volt ő is. :) Mi hazaindultunk újdonsült kis csini bundánkban és következett a szokásos fényképezkedés.
Az eredmény szerintem magáért beszél.
Ezt a fotogén pofi(l)t! :)
Itt jól látszik, hogy kicsit fura lett a feje tetején a frizuja. :)
Ezt csak úgy.
Ezt meg csak azért, mert olyan kis csámpi. :)
Mivel a fotózás már kezdett kicsit uncsi lenni Szupi számára és a cica egyébként is kéznél volt, kicsit meggyomrozta. :)
Először jöjjön az unatkozó pofi.
Vagy lehet, hogy a cica kezdte...
Tényleg ő volt és milyen kis harcias kedvében volt. :)
De a végére Szup-Szup megvédte a kutyák becsületét és helyre tette a cicát.
Szupi anyuéknál volt, míg mi elutaztunk Szilveszterezni. Szegénykémet fájó szívvel hagytuk ott karácsony után, és csak újév másnapján mentünk érte. :-(
Fura volt itthon este, hogy nem rohangált körülöttünk, nem hozta a rágókát, hogy játszunk, nem hisztizett reggel, hogy menjünk sétálni. Üres volt nélküle a ház...
Aztán anyuék minden este helyzetjelentést adtak, hogy Szupi mit csinált aznap, evett-e rendesen, játszott, mennyit sétáltak vele. :-) Aranyosak voltak, élvezték, hogy ott van Szup-Szup. :-D Főleg a gyerekek, ők vitték sétálni, egész nap játszottak vele, szóval nem unatkozott egy percet sem. Mondtam is nekik, hogy azért néha hagyják aludni is, ő még kiskutya és szüksége van sok alvásra.
Íme néhány kép az ott töltött napokról:
A két ünnep között még egy kis hó is esett, azt Szupi meg különösen nagyon szereti, úgyhogy mikor sétára került a sor, alig lehetett vele bírni. :-)
Levi szánkózott, Szupi meg szaladt mellette. Nagyon jópofa lehetett.
Szombaton leesett az idei első hó. :-) Mire kimentünk sétálni, már volt vagy 10 centi is. Úgy döntöttem, hogy lemegyünk a kertbe szaladgálni kicsit.
Elengedtem Szupit a kertben és csak szaladgált le-fel. :-) Olyan boldog volt, hogy meg se állt, mikor elfáradt csak kicsit pihent és már ment is tovább. Aztán megállt a lábamnál és befúrta magát a lábam közé, aztán meg a hóba fúrta bele a fejét.
Mikor kicsit lenyugodott és megült, meglátta Marcit a teraszon. :-) A cica csak üllt ott, és nézett minket mióta kint voltunk. Nem akart odajönni hozzánk, mert nem igazán szereti a havat... De aztán látta hogy olyan jól érezzünk magunkat, hogy végül a ház tövében végigaraszolt ahol nincs nagyon hó, aztán a sövény mellett/alatt ahol szintén nincs hó. :-) Így került hozzánk olyan 5 méterre közel, de a hóba akkor sem akarta kitenni a mancsait. Persze ezt már Szupi se hagyhatta annyiban, odaszaladt Marcihoz és kicsit meg is kergette. :-D
Apa azt mondta, hogy siet haza és én is igyekeztem. Hazafelé még beugrottam a CBA-ba, hogy vegyek ajit. :-) Vettem fini Westies konzervet és valami finomfalat szerű izét. Ja és ami a lényeg, hogy vettem neki egy új rongy rágókát is! Bár mondjuk 2 számmal nagyobb mint Szup-Szup mérete, de ez nem lényeg. :-D
Mikor hazaértem, alig tudtuk kivárni hogy apa is hazaérjen. (Na jó csak én.:-))) Mikor megérkezett ő is megmutatta, miket vett és ugyanazt mint én! Egy westie konzerv és finom falat.
Kimentünk a konyhába és vittem a rágókát is. Szupi izgatott lett, mikor meglátta a játékot a kezemben és már követelte is, mert tudta hogy az övé. Olyan lázba jött, hogy nemis érdekelte a kaja, csak a rágóka. Mikor odaadtam neki olyan boldog volt vele, csak mászkált ide-oda a szájában az óriási rágókával és le se merte tenni. Mikor letette hogy kicsit megrágcsálja, rögtön ránk sandított, hogy nehogy elvegyük. :-)) Végül mikor kibontottam a finom falatos zacsit, azért odajött és megnézte, hogy mi az. Kért is belőle pár darabot. :-)
Szupit elvittem reggel az etyeki kutyakozmetikushoz. :-) Gondoltam most kipróbálunk egy másikat is. Nagyon kedves nő, Ildi fogadott minket. Megbeszéltük, hogy mit szeretnék, mit javasol, mindefélét, aztán hazamentem. Szupi úgy nyüszögött mikor mentem el, mint még soha. :-( Szegény baba. Ildi hiába mondta neki, hogy: Ne félj, nem hagy itt, visszajön érted! :-)
Már kezdtem aggódni Szup-Szupért mikor 2 óra múlva se telefonált a kozmetikus, mert a másik kb másfél óra alatt megnyírta legutóbb. Aztán kicsivel 2 és 1/4 óra múlva hívott is, hogy mehetek érte.
Mikor érte mentem már várt és kiszökött egy kicsit pipilni, aztán gyorsan elkaptam, nehogy összekoszolja magát. Nagyon szépek lettünk ám. Most kicsit jobban westiesre lett nyírva, a fülén is több szőr maradt, viszont a "szoknyája" rövidebb lett.
Nagyon ráfért már ez a fazon igazítás, mert hosszú volt a bundija. :-) Nemis gondolnám hogy milyen csatakos a szőre, ameddig meg nem fürdetik és nyírják. Ugye milyen durva a különbség? :-D
Ja és sikerült egy nagyon aranyos kis képet is csinálni:
Mikor Szupit hazahoztuk és kezdett nagyobb lenni, kicsit tartottam tőle, hogy nem fog kijönni a Macskoszunkkal. :-) De aztán országos jó cimborák lettek, folyton együtt futkároznak, bírkóznak, játszanak. Egyszer még együtt is ettek. :-) Nemis értettem, hogy miért hagyja Szupi hogy beleegyen a cica a tányérjába?!
Itt a Marci:
Jól megvannak együtt. Van olyan, hogy a cica megy oda Szupihoz és köt bele, hogy játszon vele. Meg persze az is előfordul, hogy nincs kedve játszani és ezt Szupi tudtára is adja, úgy hogy ráfúj! Szup-Szup ettől meglepődik és békén hagyja kicsit a macskoszt. :-)
Meglepve tapasztaltam egyik hétvégén, hogy mikor Szupinak adtam enni a cicus is odaszaladt a tányérhoz és evett belőle. Szupi is nagyon meglepődött...
Ki eszik a tányéromból?
Ki aludt a ... lámpa! hihihi :-D
Na mindegy, együnk egy kicsit...
Mostanában egy újabb barát is felbukkant. Egy kiscica jön hozzánk időnként és mindenáron fel akarja falni Marci kajáját vagy tejcsijét. Aztán meg itt marad egy kicsit játszani. (Vagy inkább azért, mert azt hiszi hogy kap valamit. :-D)
Szup-Szup úgy játszik vele is mintha a mi cicánk lenne. :-) Bírkóznak, szaladgálnak, nagyon aranyosak. Bár ez a kiscica kicsit durvábban odacsapkod Szupinak, ha azt akarja hogy békén hagyja. Először az én kis kutyulim még félt is a cicustól, mert meg-megkapta az orrát.
Gondoltam egy csokorba szedem azokat az aranyos képeket amiken Szup-Szup alszik. Egészen kicsi korától kezdve tud olyan érdekes pózokban és helyeken aludni, hogy csak na! :-D
Ez az első este készült.
Az első napokban anya ölében.
Bújócskázás
Anya lába között, játéktól kifáradva és összeesve...
Itt tuti azt álmodta hogy épp pocaksimi van... ;-)
Olyan édesen tud aludni, mikor kifárasztom egy kis rágóka dobálással. :)
Sajnos elutazásunk előtt még meg kellett küzdenünk az élősködőkkel is... :-( 1,5 héttel előtte még nemis vettem észre semmit, csak mintha kicsit többet vakarózott volna. Aztán egyik nap a pólómon volt vmi pici bogárka és mikor el akartam venni onnan, elugrott. Nemis tulajdonítottam neki különösebb figyelmet. Aztán hétvégén már különös csípéseket vettem észre a hasamon és a combomon ja és vakaróztam is és akkor már összeraktam a puzzle kis darabkáit és rájöttem, hogy Szupi bolhás. :-(( Ekkor már intenzíven vakaródzott és elkezdtem figyelni is. Hétvégén már láttam is benne bolhát és mindig mikor vakaródzott, megnéztem hátha megtalálom a bolhát és ki is szedtem 3at belőle. Vas este becsepegtettem Frontline-val és hétfő estére jelentős csökkenést tapasztaltam. :-) Kifésültem a bundáját többször is a nap folyamán és kijött belőle mindenféle pici fekete pötty, ami bolha kaki és még egy élő bolha is kijött. :-))
Kicsit megnyugodtam és azt gondoltam, hogy használt a bolha írtó és már csak ki kell mosni a fekhelyét, a játékait és a türcsieit. De 1-2 nap után még mindig nagyon vakaródzott és még találtam is benne, pedig a bolhaírtóra az volt írva, hogy 24 óra alatt megöli a bolhákat. Felhívtam az állatdokit, ő meg azt mondta, hogy menjek be a rendelőjébe és ad másik bolhaírtót, mert a Frontline nem elég hatásos és immunis is lesz rá a bolha. Szerdán tehát ezzel az új csodaszerrel csepegtettem be és csüt-re már sztem nemis volt benne semmi. :-)) Hugi azt mondta, hogy csak tiszta, jószagú és bolhamentes kutyára hajlandó vigyázni, úgyhogy még hátra volt a fürdetés.
Nagyon nem tetszett Szup-Szupnak a dolog, olyan kis ártatlan fejet vágott és nyalogatta a kezemet, hogy ő nem volt rossz, csak ne csináljam ezt... :-( Szerencsére elég jól ment azért a dolog és csak kicsit akart megszökni, de én meg jól nem hagytam. :-) A szárítás volt kicsit neccesebb, de alacsony fokozaton tök jól viselte a szárító hangját is.
És íme a tiszta, jószagú és bolhamentes kutyus! :-D
Elutaztunk pihenni, úgyhogy megint lepasszoltuk Szupit a hugomnak. :-D Már csüt este megkapta és csak vas éjszaka mentünk érte. Olyan édipofi volt az én kis kutyulim, mikor vittem autóval, már annyira megszokta az autózást, hogy már le is feküdt aludni a dobozkájában.
Hát nem édipofa? :-)
Szerencsésen megérkeztünk, vittem neki mindenfélét. Hugi külön kérésére minden napra Denta sticket is, hogy majd ha megy el otthonról könnyen ki tudjon szökni. :-)
Azért most se volt egyszerű eset, lefárasztotta hugit rendesen, úgyhogy azt hiszem mostmár nemigen vállalja majd. :-)
2. nap kaptam sms-t, hogy nem akarja megenni a száraz kaját, vehet-e neki konzervet? Nem tudom mi lehetett a gond, ezt az újfajtát nem eszi olyan nagy kedvvel, mint a kölyök bogyósat. :-( Persze a konzervet válogatás nélkül befalta! Most szerintem nemis volt olyan rossz, mint múltkor, dehát nem egyszerű vele egész nap.
Nemis olyan régen azt vettem észre, hogy az én kis pöttöm kutyulim már eléri a dohányzóasztalt anélkül, hogy 2 lábra kellene állnia. :-D Pedig mikor még kicsi volt, akkor felágaskodva is csak az orra hegyével érte el. Már 10 hónaposak is elmúltunk, és bár az okosok azt mondják, hogy még fog nőni, de már ígyis eléggé megnőttünk. Azt hiszem hogy a papa kicsit magasabb, de a mamához nincs viszonyítási alapom. A papája ugyanis felugrált rám és tudom, hogy meddig ért fel, és Szupi még nincs akkora. Szerintem mondjuk már nem fog nőni, de majd meglátjuk. :-) A füleit viszont anyutól örökölhette! :-) Neki vannak sztem kicsit nagyobbak, de legalább megvan a kompenzáció... kisebb a teste, de nagyobb a füle.
Na jó, elég a sok zagyvaságból. :-) Összehasonlításképpen itt van 2 kép a kis fekhelyében. Olyan aranyos, most is ugyanúgy fekszik, mint régen.
Múlt szombat-vasárnap elmentünk barátainkhoz egy kis hús sütögetésre, pihenésre és vittük a mi kis Szup-Szupunkat is. :-) Mikor szombat délután odaértünk egy Beagle is volt ott, aki ellógott a szomszédból és nem tudták megfogni. Szupival hamar összebarátkoztak és játszottak is. Délután sikerült megfogni a vendég kutyust és kikötöttük egymástól távolabb a kutyákat, hogy kicsit nyugton pihenjenek.
Olyan kis aranyos házőrző lett hirtelen. :-) Figyelt, fülelt, ugatott is néha, kis ügyes volt. Ja és ami a legfontosabb, hogy érezve a feladat súlyát, nagyon szépen ült, mint egy nagykutya. Nem olyan hanyagul, mint szokott. Nagyon élvezte, hogy kint lehet a fűben.
Lefotóztam a kis vendég kutyust is, bár a nagy játékokat nem sikerült.
Estefelé elszökött a Beagle és megint próbáltuk megfogni és csalogattuk chipssel magunkhoz, ez persze Szupinak is tetszett és reklamált, hogy ő is kér. A végén annyira megtetszett neki, hogy már nemis kellett a rendes kajája, mikor megkapta. :-)
Mikor besötétedett már eléggé fújt a szél és én aggódtam, hogy nagyon összegombolyodott Szupi, mert lehet fázik. Úgyhogy kivittem neki a hordozkáját hogy bele tudjon menni, mint egy házikóba, de először nemis akarta. A többiek ott mosolyogtak, hogy majd ő tudja mi a jó neki és biztos nem fázik, ha nem megy bele, de aztán csak bement. :-)
Az úgy volt, hogy mielőtt elmentünk volna a mi kiskutyánkért, mindenképp akartunk neki nevet találni. Keresgéltem a neten és találtam kutya névnaptárat is! :-) Annyi név volt, hogy nemis tudtam dönteni. Párom is nézegette az oldalakat és egyik este azt mondta, hogy "Szupi lenne ha Szupi lenne!" :-D Én meg mondtam neki, hogy még meglátjuk... De ő csak mondogatta, aztán közeledett a várva várt hétvége, én meg belementem.
Atzán egyszer mikor meséltük a barátainknak, hogy miért is neveztük Szupinak a mi kiskutyánkat, számomra is ott derült ki, hogy a kutyanévnaptárban találta. :-) Én nemis tudtam! Ez tök aranyos volt!
Mostanában eszembe jutott, hogy június vagy július környékén kell lennie Szupi névnapnak és majd megnézem mikor is van, de mindig elfelejtettem... Aztán tegnap (07.13án) eszembe jutott végre és megkerestem gyorsan, hogy mikor van, és kiderült, hogy 07.14-én van Szupi névnap a kutyanévnaptár szerint. :-D Szóval pont időben néztem meg!
El is döntöttem, hogy veszek neki vmi finomságot holnap. Kapott egy kicsi Westie-s konzervet és egy alutasakos Pedigree-t is! Nagy volt az öröm, alig bírtam visszatartani hogy le lehessen fényképezni.
Pénteken szabin voltam, úgyhogy eldöntöttem, hogy elviszem Szupit a kutyakozmetikushoz. Már nagyon ráfért, elég bozontos lett a bundája. :-)
Reggel fél8ra kaptunk időpontot, de elaludtunk... Nagy sietség és kapkodás volt, kivittem Szupit hogy elvégezze a dolgát aztán be a hordpozkába és indulás. Felhívtam a kutyakozumetikust, hogy ha 20 percet késünk, belefér-e neki. Nagyon kedves volt és mondta, hogy persze, vár minket. Úgyhogy megnyugodtam és szép óvatosan mentünk, vigyáztam nehogy Törpe behányjon. Mondjuk a célegyenesben nem vettem észre egy fekvőrendőrt időben és kicsit gyorsabban mentem át rajta, mint kellett volna és ott sikerült mégiscsak kiadni egy kevés dolgot magából. :-( Szegénykém nagyon nem bírja az utazást.
Bementünk, megbeszéltük, hogy milyen legyen, aztán el is jöttem. Jobb ha nem maradok, úgy könnyebben boldogul vele a csaj. :-) Szupi azért nagyon nézett, mikor nyitottam az ajtót és léptem ki rajta, de megnyugodott szerintem. Kb másfél óra telt el és hívott a csaj, hogy mehetek. :-) Addigra persze elkezdett esni az eső, úgyhogy eldöntöttem, ölben hozom ki Törpét. Megyek be a kapun, megyek a járdán hátra, mikor csattogó körmöket és sipítozást hallok. Aztán pár másodperc múlva megjelent Szupi a ház sarkánál és szaladt felém, a kozmetikus lánya meg utána. :-) Szupit felkaptam gyorsan, a lány meg nem győzött elnézést kérni, hogy kiszökött a kutya és ő nem akarta kiengedni, mert nehogy összesározza magát, dehát mégis kiment valahogy. Valószínüleg meghallotta, hogy jövök vagy az autót, és pont akkor akart kimenni a lány, Szupi meg ezt kihasználta. :-)
Nagyon - nagyon szép kutya lett ismét, meg se ismerni ilyenkor. Olyan puha a hátán a szőr, mint egy plüss állatnak. Meg a pofija is olyan szép lesz, igazi kislány! :-) Hazafelé az ülésem mögött hagytam neki, hogy utazzon, ott múltkor is nagyon jó elvolt. Mindenféle baleset nélkül sikerült is hazaérni. Otthon próbáltam róla fényképeket csinálni, de még borongós volt az idő, így csak párat csináltam. Mikor felraktam a gépre a képeket, teljesen kivoltam, mert valami el volt állítva és olyan képeket csináltam, mintha szürkület lenne és olyan kékes lett az összes... :-( Másnap csináltam még, de azok már nem lettek olyan jók.
Vettem még kb 2 hónapja egy nagyon aranyos kirakót, amin egy kölyök westie és egy fehér - szürke cica van. Pont mint Szupi és Marci. :-)
Elkezdtem kirakni, de nagyon lassan haladtam, mert ahogy a képen is látszik egy szív alakú rész van a közepén és a nagy keret csupa kék. Már a cica feje, mancsa a kutya füle, szeme megvolt mikor a hétvégén rákattantak a barátok az összejövetelen. :-) Hajnal 1ig raktuk, és már csak a kék részek voltak hátra, azt pedig reggel fejeztük be. Nagyon hamar kész lett, hogy 4en is csináltuk. Íme a végeredmény:
Még a tüzelés időszaka alatt egyik este zöldség levest főztem, csontlé alapból. Szupi ott serte-pertélt a lábam alatt egész végig. Mindig velem van, ha főzök. :-) Mikor végre odatettem a levest, úgy döntöttem pihenek kicsit és megeszem a velőt a csontból. Csináltam pár pirítóst és elkezdtem kiütögetni/szedegetni a velőt. Szupi annyira ugrált és olyan izgalomban volt. Könyörgött hogy adjam oda neki, mert ő sokkal gyorsabban ki tudná szedni belőle... :-D Olyan aranyos volt, ugrált, topogott, mindent csinált, csak adjak már neki is!
Úgy döntöttem, kint a teraszon megkapja kicsit, had nyalogassa. Akkora volt az öröm, hogy azt nemis tudom leírni, inkább rakok fel pár képet.
Alig tudtam lefotózni a kis törpét, mert mindig odébb vitte a csontot, ha közelebb mentem hozzá. Nagyon féltette tőlem, mintha el akarnám venni. :-)
Párom épp akkor jött haza, mikor kint voltunk és Szupi nagyon megörült neki, de nem szaladt egyből oda a kapuhoz. Videot kellett volna csinálni. Az a dilemmázás ami ott a kis buksijában zajlott, az nem volt semmi! Először megpróbálta a csontot a szájába venni és úgy a kapuhoz menni, de mindig elejtette. Aztán ide-oda kapta a fejét a kapu vagy a velőscsont, kapu - velőscsont... Egyszer még el is indult a kapuhoz, de gyorsan vissza is szaladt és megint megpróbálta a csontot is vinni. :-) Végül a párom olyan lassan indult el befelé, hogy a szokásos nagyon örülök, hogy végre hazajöttél üdvözlés el is maradt és nem foglalkozott csak a csontjával. :-) :-)
Voltunk a szüleimnél megint a hétvégén. Szupit is vittük, mint ahogy ez mostanában volt. Az út eléggé kalandos volt, mert már Bia határában behányt és meg kellett állni. Mondjuk Tibi se vezetett óvatosan... Aztán még Budapesten belül is sikerült behányni, akkor is megálltunk kicsit eltakarítani a nyomokat és kicsit levegőzni. Az autópályán már nem volt semmi gond. Nagy örömmel fogadta a simiket otthon. :-)) A cicát rögtön be is zártuk a hálószobák felé, így már lehetett szabadon garázdálkodni a nappaliban és a konyhában. Még tartott a tüzelési időszak, úgyhogy ráadtam a bugyit... Jót mosolyogtak rajta, de sajnos muszály rajta legyen.
Délután kicsit félve de otthonhagytuk Szupit a konyhába elkerítve és elmentünk otthonról. Mondjuk apa aludt a hálóban, szóval végül is volt otthon valaki. Nem volt vele gond, jól viselkedett szerencsére. Este mentünk Évához aludni, jó későn értünk oda, úgyhogy Szupi már nemis akart enni sem, csak aludni.
Jól viseltük a reggelt, se pisi se semmi. (Na jó azért sétára indulva mikor a folyosóra kimentünk azért csak sikerült egy kis pisi... :-( ) Délelőtt már megint mutatkoztak a fáradtság jelei, mert bárhova lefeküdt és aludt is rögtön. :-)