2011.05.06-07.
Tegnap mikor hazaértem, elég fura volt a cica pofiján a harci sebnek hitt valami. Aztán a kutya nagyon dörzsölte az orrár, mikor bejött kicsit a cicától. Valamit épp csináltam, úgyhogy később néztem meg a pofiját, de nem láttam semmit. Viszont a konyhakövön találtam valami kis foltot meg egy szürkés izét. Kicsit jobban megnézve, rájöttem, hogy a szürke kavicsnak lábai vannak és mozog.
.jpg)
Szóval hamar tudatosult bennem, hogy ez bizony kullancs. :-( Átnéztem gyorsan a kutyát, mivel csak ő hozhatta be, de nem találtam rajta sebet. Aztán mint derült égből villámcsapás, úgy ért a felfedezés, hogy a Marci pofiján ugyanilyen valami van. :-( Kirohantam, megnéztem és tényleg, de mostmár nem volt rálapulva, hanem már merőlegesen elállt a pofijától. Tiszta ideg lettem, hogy mit csináljak vele. Nem mertem csipesszel megfogni, mert már annyira nagy volt, teljesen megszívta magát. Úgy tűnt, hogy már ki akar esni, de még nem teljesen volt kint. Végül a nagy kínlódásnak az lett a vége, hogy nem vettem ki és reggel mikor jött a macskosz enni, akkor már nem volt benne. :) Leszaladtam, hogy megnézzem a fekhelyét és ott volt, le is fotóztam. Nagyon nagy és undi...
Szombat délutánra is jutott izgi. Lementünk a kertbe megetetni a halakat, meg Szupit kicsit próbáltam tanítgatni a bot visszahozására, persze sikertelenül. Ha talán 1x visszahozta, akkor sokat mondok. Jobban esett neki rágcsálni. :-) Így inkább fotóztam, meg csináltam pár videót is. :)
Volt egy kis cica kergetés is a biztonság kedvéért. :-))
Egyik videózás közben Szupi elkezdett ugatni és ugatni, aztán meg egyszercsak meglátott egy guruló labdát a szomszédnál és elszaladt arra. Akkor már éreztem, hogy baj lesz és kiabáltam neki, hogy jöjjön vissza, de mire jött volna, akkor már késő volt. :( Ugyanis a szomszég idióta németjuhásza már elkezdte kergetni. :( Rá is kiabáltam a szomszéd srácra hogy hívja vissza a kutyáját!!! Nagyon mérges lettem. Elkezdtem futni utánuk és csak azt hallottam, ahogy Szupi nyüszít, visít a garázsajtó felől. :( Jajjjj, nagyon féltem, nehogy megkapja az a kutya. Aztán a garázs előtt kaptam el őket, de mire odaértem, már valaki visszahívta a kutyát. Persze a srácra nem hallgat, úgyhogy valami felnőtt lehetett.
Szegény Szupinak annyira vert a szíve, hogy majd kiugrott a helyéről. Először átnéztem, nem-e kapta meg Dodó valahol, aztán mikor magamhoz szorítottam, akkor először még csak olyan sírósan vékony hangon nyikogott (ugatott), hogy "bántottak", "bántottak", aztán mikor kezdett kicsit megnyugodni, akkor már rendes hangon és nagyon erőteljesen ugatott. Mikor ott voltam mellette, akkor már bátrabb lett kicsit. Szegénykém halálra volt rémülve, amit nem is csodáltam, én is nagyon megijedtem. Fel is mentünk rögtön, aztán még ott is nagyon ugatott a szomszéd felé.
Szerencsére megynyugodott Szup-Szup is nemsokára. :)
Álljon itt mégegy kép, ami még az izgalom előtt készült.
