2010.05.04
Még a tüzelés időszaka alatt egyik este zöldség levest főztem, csontlé alapból. Szupi ott serte-pertélt a lábam alatt egész végig. Mindig velem van, ha főzök. :-) Mikor végre odatettem a levest, úgy döntöttem pihenek kicsit és megeszem a velőt a csontból. Csináltam pár pirítóst és elkezdtem kiütögetni/szedegetni a velőt. Szupi annyira ugrált és olyan izgalomban volt. Könyörgött hogy adjam oda neki, mert ő sokkal gyorsabban ki tudná szedni belőle... :-D Olyan aranyos volt, ugrált, topogott, mindent csinált, csak adjak már neki is!
Úgy döntöttem, kint a teraszon megkapja kicsit, had nyalogassa. Akkora volt az öröm, hogy azt nemis tudom leírni, inkább rakok fel pár képet.
Alig tudtam lefotózni a kis törpét, mert mindig odébb vitte a csontot, ha közelebb mentem hozzá. Nagyon féltette tőlem, mintha el akarnám venni. :-)
Párom épp akkor jött haza, mikor kint voltunk és Szupi nagyon megörült neki, de nem szaladt egyből oda a kapuhoz. Videot kellett volna csinálni. Az a dilemmázás ami ott a kis buksijában zajlott, az nem volt semmi! Először megpróbálta a csontot a szájába venni és úgy a kapuhoz menni, de mindig elejtette. Aztán ide-oda kapta a fejét a kapu vagy a velőscsont, kapu - velőscsont... Egyszer még el is indult a kapuhoz, de gyorsan vissza is szaladt és megint megpróbálta a csontot is vinni. :-) Végül a párom olyan lassan indult el befelé, hogy a szokásos nagyon örülök, hogy végre hazajöttél üdvözlés el is maradt és nem foglalkozott csak a csontjával. :-) :-)
