Nagyon imád játszani az én kis cukipofám. :-) Vettünk neki karácsony után pl egy labdát, ami egy kicsit puhább gumis fajta, és mikor odaadtuk neki, nem lehetett elvenni tőle. Csak ugrált utána, meg szaladt és elkapta. Aztán meg lerakta maga elé és megbökte az orrával. Olyan aranyos... :-D

Aztán egyik nap reggel vettem volna fel a zoknim és elszakadt a sarka, mert már nagyon kopott volt. Hírtelen ötlettől vezérelve levittem Szupinak. Mondanom sem kell, hogy azóta is nagy kedvence a zokni. Rágja, rázza, húzgálja meg szaladgál vele, mikor megtalálja fél nap után újra.

Egyik reggel felvettem egy másik ugyan ilyen színű zokni párt, és Szupi meg volt őrölve érte, mindenáron le akarta szedni rólam. Én meg először nem értettem, hogy mi baja, de aztán rájöttem, hogy ugyebár az az ő zoknija...  :-)) Én buta meg el is felejtettem, hogy már nekiadtam egyet belőle, és most követeli ami az övé, úgyhogy visszaballagtam és felvettem egy másik párat.

Van egy másik kedvenc is, ami egy olyan kiscipő formájú rágóka, amit meg is ehet a kutya. Nagyon jó ötlet volt, ezt is az eladó ajánlotta a boltban, mondván hogy neki is van kicsi kutyája, ami imádja ezt a rágókát. :-) Órákig elrágódik rajta, csak lefekszik vele az asztal alá vagy a fotel mellé és rágja. Mondjuk a képen épp kérdőn néz rám, mert olyan sokáig tartott amíg a fényképezőt előszedtem és bekapcsoltam, hogy már elkezdte érdekelni mit is csinálok.

Tegnap este Szupi fülei már néha felálltak, eddig csak olyan kis lekonyulósak voltak és mondta is a tenyésztő hogy ha 3-4 hónapos koráig nem állnak fel, akkor már lehet hogy lekonyulósak lesznek. De én még reménykedem, mert ma reggel is a séta után már az egyik füle felállva maradt, a másik meg lekonyult. :-D Olyan aranyos volt, de nem sikerült róla képet csinálni.

Ma reggel sikerült képet csinálni a félig felálló fülü Szupiról. Nem a legjobb minőség, de nagyon aranyos. :-D

Múlt csütörtökön Szupit elvittem a 3-dik kötelező oltásra. Egész jól viselte, most nem nyüszögött annyira utána, mint a múltkor. Megkérdeztem a dokit a szobatisztaságról is és azt mondta, hogy még nagyon kiskutya, meg fogja tanulni a rendet idővel. Az is természetes, hogy még nagyon sokszor pisil egy nap. Szóval még van remény. :-)

 Viszont nem tudom hogy mi lesz most, mert pár napig nem szabad kivinni Szupit sétálni, mert az oltás legyengítheti kicsit a szervezetét. Nem viselte nagyon jól a dolgot és már akkor este könyörgött hogy menjünk ki. Szóval kivittem a teraszra a nagy hóra kicsit és nagyon örült neki. Szaladgált és ugrabugrált a hóban, olyan aranyos volt. Kár hogy nem lehet ilyenkor lefotózni, mert össze-vissza ficánkol és nem marad egy pillanatig sem egy helyben. Egész jól átvészeltük azt a pár napot amíg nem mehettünk sétálni. Bár nagyon könyörgött, hogy menjünk ki.

Aztán hétfőtől megint kivittem reggelente és esténként is. Nagyon örül neki, imád kint lenni. A cicánkkal, Marcival próbálom összeszokatni, de még nemnagyon megy. Ha meglátja a Marcit akkor először megtorpan, aztán meg szaladna utána. Marci meg menekül és mikor Szupi sarokba szorítja akkor meg pofozgat a kutya felé, de csak a levegőben.

 Szóval még nem felhőtlen a kapcsolatuk, de remélem idővel összebarátkoznak. :-) Tegnap reggel összeengedtem őket a garázsban, de megint csak az volt, hogy Szupi kergette Marcit ő meg menekült. Mikor megálltak néha akkor meg Szupi közeledett volna, és csóválta a farkát is, de Marci nem találta túl jó ötletnek és csak pofozott a levegőbe.

Mostmár feláll mindkét füle Szupinak. :-) Azt hittem hogy nem fog, mert csak lekonyulva láttam mindig, és mikor hegyezte a fülét, akkor is csak félig állt fel. Aztán a hét elején már néha mindkét füle felállt, és a legtöbbször az egyik állt, a másik meg lekonyult. :-) Úgyis nagyon aranyos, és már bele is törődtem, hogy így is nagyon ari lesz. Aztán végül mostmár tuti hogy állni fognak a fülei.

Szupi 3 napja megtanulta hogy kell lejönni a lépcsőfordulóból, ami csak 3 lépcsőfok. :-) Előtte csak nyüszögött, mikor le akart jönni, mert persze felmenni fel tudott, de le már nem. Nagyon aranyos volt, csak nézett lefelé és próbált volna lemenni, de nem volt elég bátor hogy le is másszon.  Aztán addig addig hivogattam, játékkal csalogattam, hogy egyszer csak leugrott 1 fokot. Nagyon örült magának és fel volt bátorodva a sikerén, úgyhogy megpróbálta a következő lépcsőfokkal is és a végén le is jött. :-) Aztán még megcsinálta párszor, szerintem neki is tetszett.

Tegnap pedig mikor párszor felszaladtam az emeletre akkor mindig elindult utánnam, de csak 3-4 fokot jött fel először. Aztán egyszer csak mikor visszafelé mentem, látom hogy már a közepén van a lépcsőnek. Nagyon csóválta a farkát mikor meglátott, de lefelé persze nem ment. Levittem ölben. :-)) Pár alkalom után pedig már teljesen fel is ment az emeletre és mostmár le is hagy. Mire én felérek, ő már fent vár és nagyon örül magának.

Szupi nagyon sokat nőtt, úgyhogy mostmár úgy gondoltam ideje felrakni róla képet. :-)

Ebből a képből az kiderül, hogy lekonyulós fülüek vagyunk még mindig. Nagyon ari szerintem.

Itt meg a lépcsőfordulóban fekszik, ahol korábban még simán be tudott bújni, mostmeg már kicsit nehezebben.

Volt 2 izgisebb kutyás találkozásunk is a héten. Egyik alkalommal a szomszéd németjuhász szabadult ki a kenelből és rohant felénk ugatva. Tudni kell róla, hogy sokat van bezárva és utálja a macskákat pl. Szóval jött Szupi felé ugatva, ő meg rohant visitva felém és fel is kaptam az ölembe. Dodót meg rögtön visszahívta a gazdája, és el is rohant. Így nem tudtak közelebbi barátságba kerülni, de majd legközelebb. Szupi úgy remegett az ölemben, mint a nyárfalevél. Dodó az emberekkel egyébként barátságos, szóval lehet hagyni kellett volna, hogy odajöjjön és megszagolja Szupit, de nagyon megijesztett, mikor ugatva közeledett.

Másik pedig, mikor a szembe szomszéd nagyon jámbor nagykutya szökött ki. Ő egy óriás schnaucer méretű, rövid szőrű fekete kutya és még hozzám is alig mer odajönni, Szupihoz se mert odajönni, csak messziről, behúzott farokkal, lesütött fejjel szaglászott felénk. Aztán odajött hozzám, megsimiztam a fejét és akkor már Szupihoz is odament megszagolta, Szupi meg visítva menekült a bejárati ajtó felé. A szomszéd kutya meg ment utána, Szupi nagyon félt, úgyhogy felvettem az ölembe, a kutyusért pedig átjött a gazdi, mert nem akart hazamenni.

A végére itt egy mai sétálós kép:

2010.02.04.

Szupi a napokban kicsit bátrabb volt az idegenekkel szemben. Tegnap reggel egy fiatal lány ment iskolába, mikor Szupi észrevette. Még messze volt, úgyhogy elkezdett ugatni, és mikor közelebb ért, felém szaladt és ugatott is. Aztán a lánynak tetszett a kiskutya és meg akarta simogatni, úgyhoy lehajolt. Erre Szupi felbátorodott és felé ment lelapított fülekkel és nagy farkcsóválással, de aztán mégis megtorpant és hátrált kicsit meg vakkantott párat. Ezt még megcsinálta párszor, közben a lány csak a fejét érte el kicsit aztán ment tovább. 

Este a szomszéd nénivel találkoztunk, aki szintén meg akarta simogatni Szupit. Neki már sikerült is, mert Szupi odament hozzá némi hátrálás és vakkantás után és nagyon örült  hogy valaki megsimogatta. 

Másik változás még hogy reggelente, amíg én készülök, Szupi addig eszik és mivel hamar befejezi, hamar elkezd nyüszögni, hogy foglalkozzak vele. De tegnap és tegnap előtt nem volt egy hangja sem. Először csodálkoztam is, és azt hittem hogy rosszat csinál azért van olyan csendben, de mikor megnéztem nem csinált rosszat. :-))

És most néhány kép azért hogy mindenki lássa mekkorát nőttünk.

Nagyon sokat nőttünk, nem igaz? :-D Még mindig a lépcsőforduló a kedvenc fotózási helyszín. Ez persze azért van, mert itt kicsit nyugton marad és tudok olyan képet csinálni róla, amin nyugton marad és a kép nem lesz bemozdult, vagy éppen olyan, hogy Szupinak már csak a fenete van rajta. :-D

2010.02.06.

Tegnap kicsit rossz napunk volt. Úgy kezdődött, hogy kint nem volt kaki, csak reggeli előtt bent. Aztán megkapta a reggelit én meg felmentem öltözködni. Nagyon nyavajgott, meg nyüszögött nekem. Mikor mentem le akkor meg már csak a szagot éreztem először, hogy itt bizony megint van valami... Ráadásul kicsit sikerült szét is kenni... :-(( Ez pedig nem olyan menjünk ki mert nagyon kell nyüszögés volt, így letoltam érte hogy nem szabad ilyet. Délután meg mikor hazaértem bent játszottunk kicsit és sikerült neki mégcsak nemis a papírra pipilni, csakúgy épp ahol volt, puff már le is "guggolt"  és csorgatott. Semmi szaglászás meg keresés, vagy ilyesmi... Ezért is letoltam. Aztán mondjuk egy jó pont, hogy nyüszögni kezdett, mikor kellett neki, így mentünk gyorsan sétálni. Séta közben pedig mindig arra ment amerre nem volt szabad, összeszedett minden vackot, ahh szóval nem bírtam vele. :-( Séta és vacsi után már minden ok volt, nagyokat játszottunk aztán fél9-9kor már úgy aludt mint a bunda. Játszás közben sikerült róla még pár képet csinálni, és azt vettem észre, hogy egyre jobban hasonlít egy Westie-hez. :-D Mármint egy felnőtthöz, mert avatatlan szemek mindig megkérdezik, hogy milyen fajta, pedig szerintem már kis korban is látszik rajta. Én legalábbis látom rajta. :-))

2010.02.20.

Szupi múlt csütörtökön megint doki bácsinál volt. Ez már az első veszettség elleni oltása volt. Nagyon jól viselte, szerencsére keveset kellett várni, hamar bementünk és túl is voltunk rajta. Azért Szupi próbált kicsit barátkozni a dokival, ugyanis mikor az asztalon volt, a doki magyarázott és közben a keze az asztal szélén volt, Szupi meg odasomfordált és elkezdte nyalogatni. :-)) De ettől függetlenül megkapta a szurit, és csak kicsit nyüszögött. Nagyon jól viselte, még az előzőnél is jobban. :-) Az utat sokkal rosszabbul viselte a szurinál. Beraktam a kis dobozba és oda - vissza végig nyüszögtet az utat. :-(

Hát nem aranyos? :-) :-) Még múlt pénteken is volt hó, akkor ült meg kicsit a hó tetején és le is tudtam fotózni.

2010.03.02.

Mostanában sok kutyás találkánk volt. :-) Egy nagyobb testű fekete-fehér kutya jött pórázon egyik nap pl. a gazdival. Szupi először nézte és nem mozdult, aztán a másik közeledett és Szupi először megijedt és elrohant, aztán visszajött. A másik kutya (már nem emlékszem a nevére) meg mindenáron oda akart jönni, de a gazdi nem engedte, mert sokkal nagyobb és harci kutya jellegű, aztán bizti ami bizti.

Volt egyszer egy kisebb testű is, amit meg Szupi ugatott nagyon, a kutyus pedig nagyon félt tőle. A gazdi fel is vette, mert azt mondta hogy mindenkitől nagyon fél. Kis harcias volt Szupi...

Egyébként meg nagy ravasz a kis drága, mert már rájött arra is, hogy a kerítésen belül ugató kutyáktól nem kell félni. :-)) Nagy peckesen ugrándozva sétál oda ahhoz a kerítéshez szemben, ahol már ismeri a kutyát is. Aztán meg bedugja az orrát a kerítésen és összedugják az orrát a benti kutyussal. :-D Meg ugyanezt csinálja a másik szomszéd kutyussal, aki pedig óriás snauzer méretű, de még kölyök kutya. Pedig mondom neki, hogy leharapja az orrát, ha bedogja, de nem hallgat rám.

 2010.03.12.

Tegnap előtt jöttem haza a síelésből, 4 napig voltam távol és Szupi teljesen meg volt huzatva mikor meglátott. Ugrált, folyton bepisilt örömében, úgy csóválta a farkát és a fenekét is, mint még sose. :-D Olyan aranyos volt. Mentünk rögtön sétálni mert már kb annyi volt az idő és nem akart rögtön szaglászni hanem csak rám ugrált továbbra is. :-) Én kis drágaságom :-))

Mikor hazaértem és megláttam Szupit el voltam ájulva, mert olyan bozontos volt a szőre, meg olyan elhanyagoltnak tűnt szegénykém. :-( Azt elfelejtettem mondani, hogy minden nap ki szoktam kefélni a bundáját. :-) Meg szerintem nőtt is a szőre, mert mostmár kezd olyan hosszú lenni, hogy ilyen forgók alakulnak ki a hátán. :-)

 2010.03.18.

Nagyon nagykutyák lettünk az elmúlt 1-2 hétben. Napról napra növöget Szupi, és emellett a szőre is nagyot nőtt. Az előző 2 időponthoz mellékelt képeken is látszik. :-) Szóval el is gondolkoztam rajta, hogy mostmár ideje lenne elmenni lenyíratni, de még nem találtam ki, hova kellene vinni.

Történt egy nagy dolog is Szupi életében, mégpedig kedd óta egyedül van otthon míg én dolgozom. Remélem nem fogja megviselni. Eddig még bezárva hagytam a kis kenelbe, mert még nincs megoldva hogy nagyobb helye legyen, de hétvégén erre is sort kerítünk. Nagyon boldog mikor hazaérek, és mindig óriási pisifolt fogad az újságokon. :-) Kedden kibírta nagydolog nélkül, de tegnap nem. Nem volt szerencsére nagytakarítás belőle. :-)

2010.03.26.

Szupi imád kint lenni a teraszon és a cicával játszani. :-) Nagyon tudja gyomrozni meg kergetni is. Amikor aztán Marci (a cica) megunja a molesztálást, fogja magát és az ablakpárkányra ugrik, vagy csak a kerítésen kívül a járdára fekszik amitől meg teljesen meg van őrülve a kutya. :-) A kis hamis, nagyon nagyfranc!

2010.03.29.

Szupi kutyakozmetikában volt pénteken. :-) Az utat kevésbé jól viselte, de aztán már minden ok volt. A csaj is szimpi volt és egy teljesen új kiskutyát varázsolt nekem. :-D

Annyira szép lett, hogy nem tudok betelni vele. Már nagyon kellett a fazonigazítás. Itt van egy előtte-utána kép és még néhány az új fazonról:

Szerintem annyira jó lett. :-) Azt mondta a csaj, hogy egész jól viselte az egészet, kivéve a szárítást, a hajszárító a legfőbb ellenség! Mostmár rendszeresen fogom vinni, nem hagyom, hogy ennyire megnőjön a szőre.

2010.04.06.

Húsvét hétvégén voltunk otthon a szülőknél. Nem lévén jobb ötletünk, elvittük haza Szupit is. Kicsit féltem tőle, hogy mi lesz az utazással, nem-e fog végig nyüszögni, de semmi gond nem volt. A felénél volt egy kis nyafi, megálltunk, kicsit sétáltunk volt pipi is aztán mentünk tovább. A hordozkában aztán találtam valami kis hányás nyomot, bizti azért volt a nyafi. Pedig reggel direkt nem adtam neki enni, hogy ne legyen gond. Összességében nagyon jól viselte, és jókutya volt. :-)) Aztán megérkeztünk, mindenkivel összebarátkozott, megvolt a simi is és kapott enni végre. Nagyon jól viselkedett, nem pisilt sehova. Délután elmentünk nagyihoz is. Ott is van egy keverék közepes testű kutya, a Morzsi. Nemigazán jöttek ki egymással, Morzsa először morgott rá, mikor közel engedtük, aztán már nem morgott de nem hagyta békén. Inkább ölben volt Szupi, bizti ami bizti. :-) Nagyon tetszett a nagyszülőknek is a kis törpém. :-) Este felé már nagyon el volt fáradva, mert szinte semmit nem aludt napközben, úgyhogy már a legnagyobb zajban és bárhol képes volt aludni. Meg is örökítettem ezeket a pillanatokat, bár sajnos nem a legjobb minőségben.

Nagyon aranyos volt, kereste azért a helyet, ide-oda ment feküdni, úgyhogy ez sem volt igazán sok alvás. Kis "édipofa". Estefelé még elvittük egy hosszú sétára, hogy elvégezze minden dolgát (ami sikerült is), és mentünk a nagynénémhez aludni. Ja egyébként a sétákkor az öcsém kezében volt a póráz, nem lehetett kihagyni egyetlen sétából sem. :-) Nagyon lelkes volt. Még azt is a lelkemre kötötte, hogy másnap reggel mikor megyek sétálni, feltétlen szóljak, mert ő is akar jönni.

Este szerencsére semmi gond nem volt, szépen megkajált és már nem pisilt sehova sem. A hordozkának a tetejét le lehet venni (párom szerint cabrosítani lehet :-D) és abban aludt éjszaka. Nem volt semmi nyüszögés sem lefekvéskor és az éjszakát is végig aludta. Meg is volt dícsérve érte  Reggel 7kor mentünk le, hívtam Levit is és még annyi pipi sem volt fent, mint otthon szokott. Szóval büszke voltam az én kis kutyulimra. :-) Reggel séta után kaja, aztán mentünk át anyáékhoz, délelőtt Levi játszott Szupival, jól elvoltak, meg azért aludt is megint egy kicsit. Ebéd után indultunk haza. Visszaúton még annyi nyüszögés sem volt, mint odafele, meg sem kellett állni. Hamar otthon voltunk, aztán felszabadult rohangálás a megszokott sétaúton és  vacsi után nagy-nagy alvás vette kezdetét. :-D Jó volt a hétvége és az otthoniak is azt mondták, hogy vihetjük máskor is, mert nagyon jó kutyák voltunk.

 2010.04.14.

Szupi a múlt héten már a konyhába volt átköltöztetve. Nagyobb helye van, viszont át kellett szokatni oda. Ott eszik, iszik, alszik, és még van neki újság is lerakva. Először nagyon furcsa volt neki és mikor meglátta, hogy öntöm a "bogyót" a tányérjába, szaladt a nappali felé, mert ugye ott kapta azelőtt. Aztán csodálkozott, visszajött és megette a kaját a konyhában. Először nyüszögött és nem értette, hogy mi van, miért nem mehet a helyére, de elfogadta a helyzetet.

Napról-napra egyre jobban feltalálta megát és már a 2. napon kiszökött, persze nem tudom hogy mikor a nap folyamán. :-) Hazaérek, nyitom az ajtót erre a kutya meg ott ugrándozik nekem, amint nyílt az ajtó már dugta is ki az orrát. :-)) A meglepetéstől el is felejtettem leszidni és már rohantunk ki sétálni. Másnap aztán odatámasztottam egy dobozt, hogy ne tudja eltolni a rácsot, de akkor is sikerült neki. Nem tudom hogy csinálja, még nem jöttem rá. Aztán próbálkoztam azzal, hogy másképp raktam oda a dobozt hátha jó lesz, de nem... Vasárnap végül meguntuk ezt a folyton kiszökést és odaerősítettük az ajtófélfához a másik végét a rácsnak, ahol Szupi mindig kiszökött. :-D (Így már nem ment neki.) Merthogy az történt, hogy elvittük a szelektívbe az összegyűjtött üveget, palackot, ami kb 10 percnél nem volt több és mire visszaértünk Szupi már kint volt a helyéről.

2010.04.16.

Tegnapelőtt kimostam Szupi fekhelyét és addig a hordozkában aludt leszedett tetővel . Mikor megszáradt a rendes helye és összeszereltem-, visszaraktam a helyére a hordozkát akkor belefeküdt és ki se akart jönni. :-)) Jaj nagyon szeretjük ám a kis hordozkánkat. :-D

2010.04.18.

Tegnap találkoztam a barátnőimmel és már régóta mondják, hogy eljönnének Szupit meglátogatni/meggyomrozni kicsit, de eddig nem tudtuk összeegyeztetni. Így eldöntöttem, hogy elviszem hozzájuk. Ritánál találkoztunk és szerencsére nagy belső udvara van a háznak, ott elmertem engedni Szupit. Játszottunk vele, rohangált, kergette a galambokat. :-D Olyan rohangászást levágott, hogy öröm volt nézni. Aztán egy lakó lekiabált, hogy azonnal vigyük ki onnan a kutyát, így elvittük a ház mögé, ahol szintén van nagy elkerített rész. Ott is nagyokat szaladgált. :-D Elég rossz volt viszont, mert nem akart visszajönni amikor hívtam. Ott már sok járókelő volt és mindenkivel elment messze és nemis jött vissza ha hívtam, úgy kellett érte menni, vagy visszairányították az emberek akikkel elindult.

2010.05.

Odafelé megint ügyes kutya volt, mert nem nyüszögött, nem ugatott, nagyon jól viselkedett. Most meg se kellett állni, viszont sajnos most is behányt kicsit a vége felé. .-(

Az otthoniak nagyon örültek nekünk és mikor felmentünk a lifttel, sétáltunk el az ajtók előtt, Szupi szaglászott mindegyik ajtó előtt és mikor a miénk elé értünk akkor ott "felcsillant" a szeme és nagyon elkezdte csóválni a farkát! :-)) Aztán elkezdett ugrálni az ajtó előtt és már alig várta hogy kinyissák. Volt nagy örülés és fark csóválás, mikor meglátta a többieket.

Mostmár nem voltunk annyira érdekesek, mint múltkor mert mostmár Levi se jött velünk reggel sétálni. 

2010.05.19

Az elmúlt pár napban próbálgattam Szupit póráz nélkül sétáltatni. Lementünk a kertbe és ott levettem róla. Nagyon aranyos volt és nagyon boldog, mert ebben a vacak, esős időben mindig csak rövidke kis sétákra mentünk. :-( Először csak rohangált fel-alá, aztán hozám is odarohant és nagyon összeugrált. :-) Ha hívtam akkor jött, szaladtunk együtt is, lefeküdt néha a fűben és pihent. Nagyon aranyos volt és boldog! :-D Aztán megmutattam neki, hogy hogy kell botot visszahozni. Mindig olyan ügyesen visszahozza a rohgy rágókáját, gondoltam megmutatom neki a botot. Hát öööö.... :-D Igazából a bot annyira tetszik neki, hogy mikor eldobom, lelkesen elszalad érte és szalad is vissza vele, de fél méterrel előttem lefékez és visszafordul. Jó messzire elszalad vele, lefekszik és elkezdi rágcsálni. :-)) Kis piszok! Sikerült pár képet is csinálni róla (Na jó ez még pórázas):

2010.05.24.

Nagy nap ez a mai, mert a mi kiskutyánk nagykutya lett. :-) Reggel láttam először pár véres cseppet a konyhában, aztán később még többet. Először elég korainak gondoltam, de már 7 és fél hónaposak vagyunk, szóval belefér, az már majdnem 8. :-) Nagyon nehéz egy bent tartott kutyánál ezt az időszakot átvészelni, mert fel szokott mászni hozzánk a kanapéra, de most nem engedjük, mert összevérez így is mindent. :-( Szegénykém csak néz nagyokat, mikor lerakom és nem érti hogy eddig miért volt szabad felmászni most meg miért nem...

2010.05.20

2010.05.29.

Úgy döntöttem hát, hogy veszek a kutyának valami pelenka félét, vagy ilyesmit. Vettem is egy un. tüzelőbugyit. :-) Nagyon viccesen néz ki rajta, majd holnap csinálok róla fényképet is. :-)