Tegnap délután kicsit borongós, kicsit hószállingózós nap volt. Izgatottan ültünk autóba és mentünk a mi kiskutyánkért. :-) Olyan izgatottak voltunk, hogy el is tévedtünk egy kicsit, pedig már többször is voltunk ott. :-) Mikor megérkeztünk, 4 aranyos kis westie szaladt felénk. Olyan cuki volt mindegyik, hogy alig tudtunk választani. Felvettünk 1-1 kutyulit és amelyik az én kezembe volt, végül az lett a miénk. Boldogan indultunk vele haza. Hosszú volt az út, még 2 és fél óra volt előttünk.
Nem akart a szállító dobozkában maradni amit vettünk neki, úgyhogy ölben utazott hátul. Néha belement, lefeküdt, fél perc múlva felkelt, kimászott. Kicsit aludt is, de nem eleget. Megitattuk az úton egy kis dobozkából, de 1-1 bukkanónál kicsit jobban beleért az orra a vizbe, mint szerette volna. Kis vizes lett. :-) Az út végén már csak bóbiskolt a dobozban és néha le is csuklott a kis feje. :-) Már csak 10 percre lehettünk, mikor óriási nyüszögésbe kezdett. Próbáltuk nyugtatni, de nem tetszett neki semmi. Nem tudtuk mi baja lehet, azt hittük csak elege van az utazásból. Otthon derült ki, hogy pisilnie kellett és el is végezte a dolgát a dobozba, mert hiába jelzett ő, de még nem értettük mit akar.
Berendeztük a kis helyét és utána már szépen az újságra csinálta. Nagyon fáradt volt, evett egy keveset és el is aludt. Íme a fekhelye és az alvás, amit már a fényképező sem zavarhatott meg. 
